Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)
48 25. §§.) a pesti kir. itélő táblának fenti keletű és számú ítélete megváltoztatik, és az eljáró első folyamodást! biróság Ítélete hagyatik belyben. 36. 1. Az 1848. előtti uri szolgálatok teljesítése magában véve még tulajdon szerzési módot nem képez. 2. Azon körülmény, hogy a telekkönyvi felvétel valamelyik fél kézjegyével van ellátva, még magában véve nem bizonyítja, hogy az írni nem tudó fél a felvétel helyességét beismerte és abba beleegyezett. 3. A tulajdonjog megítélése viszkereset utján is követelhető. (187-4. október 12-én 8157. sz. alatt.) R. József s társai felpereseknek R. Imréné s társai ellen, a nagypaksi 960. számú telekjegyzökönyvben határozatlan arányban nevükre közös birtokképen felvett A. I. ' , telek és 7546. helyr. sz. a. présházra nézve a tulajdonjog arányának megállapítása, s osztályrészeiknek kiadatása iránt indított perében az első biróság: a kereseti és a peres felek mint néhai R. Imre örökösei nevére felvett ingatlanokat egészben első rendű alperes R. Imréné tulajdonának mondotta ki, s ehhez képest felpereseket keresetükkel elutasította. A pesti k. itólö tábla azonban 1873. évi márcz. 10-én 1028. sz. alatt hozott ítéletével: az első biróság Ítéletét megváltoztatta, s felpereseknek a paksi 9 60. számú telekjkönyvben foglalt ingatlanokhoz tulajdonjogát 7, részben megállapította; a kereseti ingatlanok elárverezése iránti kérelmükkel azonban felpereseket elutasította ; mert a keresetlevélhez csatolt telekkönyvi kivonat tanúsága szerint felperesek első rendű alperes bemondása nyomán lettek a telekkönyvbe határozatlan arányban tulajdonosokul bevezetve, mely közokirat ellenében alperest illette a bizonyítás terhe, — az pedig, hogy felpereseket a személyek számától eltérő arány illetné, a per során nem bizonyittatott. Az ingatlanok elárverezése iránti kérelmükkel felperesek azért utasitattak el, mert azt, hogy a közösség természetbeni megosztás által nem szüntethetnék meg, nem bizonyították be. A magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék pedig a pesti kir. tábla ítéletének megváltoztatásával az első folyamodásu biróság ítéletét hagyta helyben; mert az a tanuk által igazolt, de keresetileg is beismert tény ellenében, hogy a kérdéses ingatlan első rendű alperes atyjáról maradt,