Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

40 31. Valamely ingatlanságért járó kisajátítási összegből leendő kielégittetését követelheti a:on hitelező is, kinek követelése abból származik, hogy a birtokot oly feltétel alatt adta el, miszerint arra a vételár-hátralék javára jelzálogilag bekebeleztessék, és ezen jogá/ — habár a kikötött bejegyzés nem történt is meg — érvényesítheti azon esetben is, ha a fizetésre kikötött határidő még nem járt le. (1874. október 5-én 8536. sz. L) F. Ede felperes, D. Alajos és Ede ellen indított perében alperest azért kérte elmarasztaltatni, mert: ő házát alpereseknek 800 frtéit oly joggal adta el, hogy ha a vételár felét lefizetik, t házat tulajdonjogilag nevükre át is irathassák, de a hátralékos vételár erejéig javukra a vételár-hátralék bekebeleztessék. 1873 évben ezen ház a szepesmegyei uti alap részéről kisajátittatott, és i kisajátítási 1800 frtnyi összeget alperesek fel is vették, s ig^ tetemes összeggel többet kaptak mint a vételár. — Minthogy azoroan felperesnek a jelzálog kikötése folytán a hátralékos vételárnak a jelzálogtárgy kisajátítása folytán annak értékéből leendő követelésére joga van, kéri alpereseket 300 frt vételár hátralék és áruiékaiban elmarasztalni. Az első bíróság felperest keresetével elutasította : mert felperes által B. alatt becsatolt adásveósi szerződés szerónt, a kereseti hátralévő 300 frtnyi vételári összg 100 frtnyi részletenként 1874., 1875. és 1876. évi június 5-én izetendő, s igy a kereseti követelés 1873. évi deczember 6-kán, nint a kereset beadása napján még le nem járt, azon oknál fogvi pedig, hogy a kereseti követelésnek zálogjogi bekebelezés utján n«rendő biztosítására alperesek által felajánlott ingatlanok időközbe részint eladattak, a kereseti követelést fentebbi megállapodássaSzemben lejártnak tekinteni nem lehet. A pesti kir. itélő tábla ezen Ítéletet 187- évi június 16-án 12310. sz. alatt hozott Ítéletével az abban felhoztt indokoknál fogva helybenhagyta. A magy. kir. Curia mint legfőbb ítélősék azonban mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával, alpest a kereseti követelés és járulékainak megfizetésében elmarassza ; mert a keresethez B. alatt csatolt, alpres részéről nem kifogásolt okmány tartalma szerént tartoztak áverések az általuk tör-