Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

11 után az elsőbiróság alperest 40 frt kisebb hatalmaskodási birságban elmarasztalta, a pesti kir. tábla pedig 1873. évi deczember 11-én 49,921. sz. alatt hozott Ítéletével ezen Ítéletet helybenhagyta. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék azonban mindkét alsóbb birósági Ítéletet megváltoztatta s felperest keresetével elutasította, ellenben alperes részére egy szűr és egy kalap visszaadására vagy ezeknek 6 frt és 1 frt 50 krt tevő árának megfizetésére felperest kötelezte, de csakis azon esetre, ha alperes a pót- ós becslőesküt leteszi arra, hogy felperes 6 frt értékű szűrét és 1 frt 50 kr. értékű kalapját elvitte, és az alperesnek mindeddig vissza nem adatott; mert a kihallgatott tanuk határozottan bizonyítják, hogy felperes alpereseket szintén megütötte és ez által önbiráskodólag magának már elégtételt szerzett, mely okból keresetével el kellett utasítani. Alperes viszonkeresetét illetőleg, miután P. Anna és P. János vallomásával félpróbaerejüleg bizonyítva lett, hogy felperes alperes tulajdonát tevő kalapját és szűrét elvitte, ezen bizonyíték kiegészítésére tehát alperesnek a pót-, a szűr és kalap értékének meghatározására nézve pedig, más bizonyítékok hiányában, a becslőesküt megítélni, és felperes marasztalását ennek letételétől függővé tenni kellett. 88. 1. Törvényeink szerint házassági s így kétoldalú szerződések érvényesen köthetők levén, s ily szerződések a szerződő felek végrendelkezéseit korlátozván, e felek valamelyike által ily kétoldalú szerződés ellen tett végrendeleti intézkedés érvénytelen. 2. Azon körülmény, hogy az egyik házastárs a másik házastárs végrendeletét meg nem táraadta, nem fosztja meg a jogutódokat attól, hogy azt megtámadhassák, kivévén ha bebizonyittatik, hogy a végrendelet által sértett házastársnak a végrendeletről tudomása volt s ennek ellenére sem szólalván fel a végintézkedés ellen, ebbe hallgatólag belenyugodott. (1874. márczius 18-án 1680. sz. alatt.) H. Apollónia felperes B. Ignácz és neje alperesek ellen néhai H. Ignácz végrendeletének érvénytelenítése mellett örökjoguk megalapítása, s ennélfogva nevezett örökhagyó hagyatékához tartozó és az ipolysági 295., 490. és 495. számú tjkönyvekben foglalt ingatlanok s 1000 frt értékű ingóságok kiadatása iránti perében az elsőbiróság H. Ignácznak 1859. évi april 30-án alkotott végrendeletét érvénytelennek kimondotta s alpereseket az ingatlanok fele részének kiadására kötelezte, ellenben az ingóságok iránti keresetével felpereseket elutasitotta.