Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

11 71. Oly esetben, midőn a sommás eljárásnál kitűzött tárgyalásra az alperesek egy része meg nem jelent, a megjelent alpereseknek kihirdetett Ítélet a meg nem jelent alperesek részére kézbesitendó-e? (1873. május hó 1-ön 6370. sz. a. hozott határozat.) K. Szidónia felperesnek P. Péter és neje, Cz. Gyula alperesek elleni 50 frt töke s járulékai iránti sommás perében,— a tárgyalás alkalmával egyedül másodrendű alperes jelent meg, ki védelmét előadta, ennek folytán a világosi kir. járásbíróság 1873. decz. 19-én 9574. sz. a. következő ítéletet hozott: Ha felperes jogelőde S. Gábor pótesküt tesz arra, hogy az A. alatti kötelezvényt másodrendű alperes Cz. Gyula mint egyetemleges adóstárs aláirta, illetve aláírását saját keze keresztvonásával megerősítette, az esetre alperesek a kereseti 50 frt 6% kamataiban és 25 frt perköltségben felperes engedményes részére végrehajtás terhe alatt egyetemlegesen marasztaltatnak, tartozik tehát felperes jogelődje a részére megítélt póteskü letétele végett határidőt kérni és azt letenni, ellenkező esetben felperes keresetével elutasittatik; mert elsőrendű alperes törvényes idézése daczára sem személyesen, sem megbízottja által meg nem jelent ugyan, mindazonáltal tekintve, hogy másodrendű alperes a tartozás valódiságát annyiban tagadta, a mennyiben azt állította, hogy a kötelezvénynek általa lett aláírására nem emlékszik, elsőrendű alperes irányában is nem a ptrs 111. §-a, hanem 112. §-a volt alkalmazandó, s ennek alapján is másodrendű alperes védelme volt mint reá nézve legkedvezőbb kiterjesztendő; de tekintve, hogy felperesi tanú B. Miksa hit alatti vallomása által beigazolta, hogy másodrendű alperes az A. alatti kötelezvényt az ő személyes jelenlétében mint egyetemleges adóstárs aláirta, illetve nevét keze keresztvonásával megerősítette, a kötvény tartalmát elfogadta és a kereseti összeggel magát adósnak lenni elismerte, felperes kereseti jogára nézve ez által félpróbát nyert, a teljes bizonyíték kiegészítése tehát felperesnek, illetve jogelődjének megítélendő, és annak le- vagy le nem tétele esetére mindkét alperes marasztalása vagy felmentése feltételezendő volt azért, mert habár a törvénykezési rendtartás elvei szerint rendesen csak a perben álló feleknek ítélendő oda az eskü, minthogy azonban a fenforgó esetben felperesnek az eskütől feltételezett körülmények nem saját cselekvési