Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

71 133. A majorsági zsellérség földesúri rendelkezés alá esvén s ennélfogva mielőtt az megváltatott, a zsellér családi birtokának tekinthető nem levén, ha az atya halála után a még meg nem váltott zsellérség egyik gyermek birtokába kerül s az teljesiti kizárólag a ki'kötött uri szolgálatokat s a megváltást is ö eszközli, az ilymódon megváltott birtok tulajdonává válik, s abból testvérei atyjuk utáni örökösödés ezimén osztályrészt nem követelhetnek. (1874. június hó 17-én 5003. szám alatt.) G. Mihálynak G. Mihály ellen a gánóczi 12. házszámu zsellérségre nézve a törvényes öröklési jog elismerése iránt indított perében az elsöbiróság felperest keresetével elutasitotta. A pesti kir. ítélőtábla azonban az elsöbiróság ítéletét megváltoztatta s alperest kötelezte felperesnek véle közös törvényes öröklési jogát, a gánóczi 12. összeirási számú zsellérházra beltelek s hozzátartozó kültelki illetményekre elismerni, fenhagyatván joga felperestől a szolgálmányok megváltása iránti perben felmerült költségeinek megtérítését követelhetni. Indokok: tekintve, hogy az 1853. évi márczius 2-án kelt úrbéri nyiltparancs csak a volt földesúr és jobbágyok közötti viszonyokat szabályozván, a volt jobbágyoknak egymás közötti jogviszonyairól, illetőleg öröklési igényeiről nem rendelkezett; tekintve továbbá, hogy az alperes által 8. és 9. szám alatt beügyelt Ítéletek szerint a per tárgyát képező zsellérség a peres felek jogelődjei által szakadatlanul birtokoltatott s alperes is beismerte, hogy e zsellérséget a közös apa 1860. évben bekövetkezett haláláig haszonélvezvén, az csak ennek halálával került alperes birtokába; tekintve továbbá, hogy a szolgálmányok teljesítése s azoknak a telek egy részének átengedésével lett megváltása magában véve alperes részére még külön szerzési czimet nem képez, a per alatti zsellérség atyai hagyatéknak tekintendő s ez alapon arra felperesnek alperessel közös öröklési joga, a jelen perben ki nem derített hányad mellőzésével megítélendő volt. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék a kir. tábla Ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság ítéletét hagyta helyben ; mert a kérdésben levő majorsági zsellérség, mielőtt annak megváltható természete bíróilag kimondatott volna, földesúri rendelkezés alá esvén, felperes édes atyjának családi birtokául nem volt tekinthető. Miután pedig felperes édes atyja még 1860. évben halt