Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

C5 Mi a felperesi követelés további 418 frt 41 krt tevő részletét illeti, minthogy felperes társulat válaszában azt hozza fel, hogy az M) alatti levelet alperes sajátkezüleg irta és irta alá, s ezt alperes viszonválaszában tagadásba nem veszi: ezen bár másolatilag felmutatott levélnek valódisága és tartalma a p. törvk. rendt. 159. §-ához képest beismertnek tekintendő. Már pedig alperes ezen levélben nyiltan beismeri, hogy ő felperes társulatnak 1871. évi october 6-án nagyobb összeggel tartozott, mely e szerint valódiságára nézve kétségen kivül álló követelés az A) alatt 692 frt 22 krral számitva fordit elő, de ezen követelés mennyiségileg a számlára nézve föntebb felhozott okoknál fogva bizonyitva nincs. Ezekhez képest a társulat részére, miután a követelés mennyiségét jelen perben más módon nem igazolhatja, a p. törvk. rendt. 237. §-a nyomán becslő eskü volt odaitélendő, s ennek letétele esetére felperes társulat 1871. évi october 7-ón fennálló követését 692 frt 22 krban megállapítani kellett. Mivel azonban az A) alatti számla a p. törvk. rendt. 166. §-ánál fogva felperes társulat ellen teljesen bizonyít, s e szerint alperes beismert tartozására az M) alatti levél kelte után összesen 278 frt 81 krt törlesztett, ezen összeg a föntebbi 692 frt 22 krból levonandó s alperes csakis 413 frt 41 krban s kamataiban volt elmarasztalható. 127. Azon régi telekkönyvek, melyek nem az 1855. évi deczember 15-kén kelt telekkönyvi rendelet értelmében lettek szerkesztve vagy vezetve, nem képeznek a tulajdonjogra nézve oly bizonyítékot, hogy az eredetileg felvett tulajdonos és annak örökösei ellen erösebb jogot védelmi uton is érvényesíteni és igazolni ne lehessen. (1874. június 8-án 28,882. sz. alatt.) L. Ignácz és társának J. Katalin ellen egy szőlő birtokadása iránti perében az elsöbiróság felpereseket keresetükkel elutasította. A pesti kir. ítélőtábla azonban 1873. évi január 13-án 52,424. sz. alatt hozott Ítéletével az elsöbiróság ítéletét megváltoztatta s alperest a szegedi telekkönyv 2433. lapján irott 123. szak. 658. szám l8'"Vivoo °^ szőlőnek felperesek részére leendő kiadatására kötelezte ; mert jelen birtokbavételi kérdés elbírálásánál egyedül a tényleges telekkönyvi állapot szolgál irányadóul; miután pedig a fenjelzett telekkönyvbe L. István van egyedüli tulajdonosként bevezetve, felperesek, kiknek kétségtelen és egyedüli örökösi minőségét alperes uöntTénytár XII.