Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

55 nincsenek, a 2 •/. alatti okmány kiállítása idején pedig hazánkban a köteles rész jogintézménye még nem létezett, felperesek e szerződést állítólag megsértett köteles rész czimén meg nem támadhatják. P. József aláírásának hiánya nem változtat semmit szerződési jellegén, mert nem csak hogy az okmány birtoka az ajándékozás elfogadását tanúsítja, de annak szövege is átadásról szól, valamint a felperesek részéről nem kifogásolt 7. sz. alatti végrendelet is még 1850. május 10-én végbement átadást emlit, ebben pedig az elfogadás ténye is foglaltatik. Felpereseknek az 1853. évi július 2-án kelt ós a keresethez B) alatt mellékelt későbbi keletű ajándékleveléből merített érvelései a 2 */. alatti szerződés jogérvényének megdöntésére nem elegendők, mert ez halálesetekre szóló, amaz pedig halálesetre való tekintet nélkül törtónt, s ekként azonnal foganatba ment ajándékozást tartalmazván, mindkét okmány egymás mellett érvényesen állhatott meg. A •/• alatti melléklet valódiságára felhívott alperesi tanuk kihallgatása mellőztetett, mert eltekintve a rávezetett átiratási záradéktól, felperesek az elsőbiróságnak korábbi ítélete ellen 318%7., sz. alatt beadott fölebbezésükben ezen okmány bizonyító erejét nyíltan elismerték, miáltal a valódiság ellen felhozott kifogásukat önkényt elejtették. A későbbi visszavonó nyilatkozat annál kevésbé jöhetett tekintetbe, mert felperesek a köteles rész iránti igényüket arra alapítják, hogy nagyanyjuk összes vagyonát még élők között elajándékozta, s midőn későbben ismét kereseti állításuktól eltéröleg azt állítják, hogy 1852. évben semmiféle ajándékozás sem történt, sőt a 2 •/• alattit valódiatlan okmánynak, esetleg pedig érvénytelen végrendeletnek kívánják tekinteni, akkor keresetük kiindulási alapjától eltérve, oly ellenmondásokba esnek, melyeknek figyelembe vétele mellett vagy a köteles rósz megsértésére fektetett kereseti igényük, vagy a 2. sz. a. okmány valódisága ellen felhozott kifogásuk indokolatlannak jelentkezik. Az állítólag létezett fundus instructus mint az ingatlan tartozéka ezzel hasonló tekintet alá esvén, felperesek keresetükkel e részben is el voltak utasitandók. A magyar kir. Curia mint legfőbb ítélőszék következő ítéletet hozott: a pesti kir. tábla Ítélete a perköltségekre, a megállapított ügyvédi munkadijakra, ugy az 1870. évi termésre nézve helybenhagyatik, a fundus instructusra nézve megváltoztatik és köteleztetik alperes