Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

56 1800 frtot felpereseknek megfizetni, mert felperesek arra alapítják keresetüket, hogy nagyanyjuk, V. Mária részéről P. Józsefnek tett ajándékozás által köteles részükben megsértettek, melynek kiegészítését követelik; miután pedig az ajándékozási jog, tekintettel a köteles részre, csak 1853. évi május l-jén, vagyis az osztr. polg. törvénykönyv életbelépte óta van korlátolva, felperesek keresetük alapját igazolandók, tartoztak volna begyőzni azt, hogy az emiitett nap után nagyanyjuk, V. Mária által oly ajándékozás történt, mely az időszerinti vagyon értékének felét meghaladta, és hogy tiszta hagyatéka az ajándékozáskor volt vagyon értékének felét nem ütötte meg. Ezen irányban felperesek a keresetlevélhez B) alatt csatolt ajándékozási levéllel azt győzték be, hogy V. Mária 1853. évi július 3-án Smizsánban 19. össz. sz. alatt levő ,0/8 úrbéri teleknek fele részét, mely még akkor tulajdonát képezte, harmadik férje P. Józsefre ajándékozási jogczimen tulajdonjogilag átruházta, hogy tehát ezen utóbbi, ki egyszersmind a jelenlegi alperes jogelődje, ajándékozási jogczimen szerezte meg az előbb emiitett 10/s telek felének tulajdonát oly időben, melyben már az ajándékozás joga törvényes osztályrész által korlátolva volt. A szóban forgó ,0/8 úrbéri telek másik felére nézve azonban felperesek semmivel sem bizonyitották be, hogy P. József ennek tulajdonát 1853. évi május 1-ejeután szintén ajándékozás jogczimén szerezte volna meg, sőt a fenhivatolt B) alatti ajándékozási levélből kitűnik, hogy P, József az 1853. évi július 3-án történt ajándékozáskor ezen másik fele rész tulajdonjogi birtokában volt. Ekként, minthogy ennek ellenkezője semmivel sincs igazolva, joggal következtethető, hogy a szóban forgó 10/8 úrbéri telek egyik fele P. József által már 1853. évi május 1-eje előtt lett tulajdonjogilag megszerezve, és hogy ezen fele rész ennek folytán itt tekintetbe nem jöhet. Hogy az ajándékozáskor V. Máriának egyéb vagyona is lett volna, alperes részéről nem is állíttatik, és igy kétségkívüli, hogy V. Mária 10 8 úrbéri telek feléből álló egész akkori vagyonát 3-ik férjére, P. Józsefre ajándékképen átruházván, az akkor hatályban volt ált. polg. törvk. 981. §-a ellenére mértéken tuli ajándékozást tett és hogy most leszármazó egyenes örökösei a megajándékozottól, illetőleg alperestől, mint ennek örökösétől a törvényellenesen kapott fölösleget visszakövetelhetik. Mindkét részről elismerve levén, hogy V. Mária után 1862. évben történt halálakor semmiféle hagyaték sem maradt: a törvényes örökösöknek a köteles rész kiegészítéséül kiszolgáltatandó