Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

51 gondnoki és M. Mór ügyvéd ideiglenes tömeggondnoki dijaira nézve a megjelent hitelezők egyhangú megállapodásra nem jutván, a kisebbség pedig e törvényszék határozatát ki nem kérvén, a hitelezők többségének azon szavazata, mely szerint G. János ügyvéd legideiglenesebb tömeggondnoki dija 8000 frtban, M. Mór ügyvéd ideiglenes tömeggondnoki dija pedig 3000 frtban állapíttatott meg, csődbiróságilag tudomásul vétetik; a megjelent hitelezők azon egyhangú megállapodása, mely szerint az összes tömeggondnoki dijak megállapítását a csödválasztmányra bizták, a csődbíróság részéről tudomásul vétetik. Ezen végzés ellen Budapest város polgármestere mint csődválasztmányi tag fölebbezéssel élvén, a pesti kir. ítélőtábla 1874. évi april 23-án 1697. sz. alatt következő végzést hozott: Az eljáró törvényszéknek neheztelt végzése feloldatik és utasittatik az elsőbiróság, hogy a két ideiglenes tömeggondnoktól működésüket részletező számláit és az igazoló okmányokat bekivánván, azoknak alapján a kérdéses dijakat állapítsa meg; mert a csődtörvény 51., 52. és 53. §§-aiból ki nem magyarázható az, hogy a csődbíróság valamennyi hitelező és bukott érdekeibe oly mélyen bevágó dijmegállapítási kérdésben is a többség véleményéhez kötve lenne, és a kisebbség által kifogásolt dij iránt az igazság és méltányosság szerint ne határozhasson. Ezen végzés ellen G. János és M. Mór fólebbezvén, a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék következő végzést hozott: Az 1840. XXII. törv.-czikk 51. §-ából kimagyarázható nem levén, hogy az ideiglenes, annál kevésbé a csődtörvény szerint ismeretlen legideiglenesb tömeggondnok fáradozásaiért járó jutalma meghatározásánál a hitelezők szavazattöbbsége oly döntő volna, hogy az a kisebbségben maradt hitelezők által megtámadható és a csődbíróság jogosítva nem lenne, a többség által megszavazott, azonban a hitelezők kisebbsége által megtámadott mennyiség fölött ugy, mint a felsőbb bíróságok, az érdekelt fél fólebbezése folytán határozni, sőt miután az idézett törvény 51. ugy 53. §§-ainak rendeleteihez képest akkor, hogy ha a hitelezők között a megszavazandó dij mennyiségére nézve egyetértés nem jő létre, a kisebbségben maradt hitelezők rovására és károsításával megállapított dij mennyisége fólött ítélni a bíróság van hivatva, és igy a másodbirósági törvényen és igazságon alapuló intézkedés helyes levén, a pesti kir. Ítélőtábla föntebbi keletű és számú végzése helybenhagyatik.