Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

52 119. Az örökjog mindig az örökhagyó halálakor érvényes törvények szerint levén megbírálandó, az 1840. év előtt elhunyt jobbágy leánygyermekét atyja ntán az örökjog azon esetben illeti, ha a leány az 1840. évi törvények életbe lépte után menvén férjhez, csak ekkor távozott el a szülei háztól. (1874. april 20-án 3070. sz. alatt.) L. Mária férjezett B. Ferenczné felperesnek L. Vaszily ellen az ötvösfalvi 160-számú telekjkönyvben foglalt ingatlanok hasonfele mint néhai atyja L. Jura utáni törvényes örökrésznek birtokbaadása és az elvont hasznok megtérítése iránti rendes utu perében az elsöbiróság felperest keresetével elutasította. A pesti kir. Ítélőtábla azonban 1873. évi deczember 30-án 52,562 sz. alatt hozott ítéletével az elsöbiróság ítéletét megváltoztatta, és az ötvösfalvi 160. sz. tjkönyvben L. Yaszily nevére felvett ingatlanokat néhai L. Jura hagyatékához tartozóknak mondotta ki; ezen hagyatéki javakhoz felperes és alperesnek mint nevezett örökhagyó gyermekeinek törvénybeli egyenlő részbeni öröklési jogukat megállapította s ennélfogva alperest kötelezte, hogy a nevére telek könyvezett föntebbi ingatlanok feléhez felperesnek tulajdonjogát elismerni s felperest azoknak ily aránybani közös birtoklásába a közösség megszüntetéséig is bebocsátáni és haszonvétel fejében 1871. april 4-dike óta a közös birtoklásba való bebocsátásig felperesnek 10 frtot megfizetni tartozzék; mert a kereset, annak tartalma szerint, határozottan a peres felek atyja néhai L. Jura utáni örökségnek, a törvényes örökjog alapján való kiadására intéztetvén, alperesnek a kereset elleni alaki kifogásait figyelembe venni nem lehetett; mert miután az, hogy az ötvösfalvi 160. számú tjkönyvben a helyszíneléskor alperes nevére felvett ingatlan javak néhai L. Jura vagyonai voltak, alperes hallgatag beismerésével és a tanuk vallomásával is begyőzetett, miután alperes azon körülményt, hogy azon úrbéri birtok nevezett örökhagyó halála után a volt földesuraság által özv. L. Juránénak vagy alperesnek magának adományoztatott volna, nem bizonyította; miután ellenkezőleg azt, hogy L. Jura közös apa halála után azon javakat özvegy L. Juráné, a peres felek közös anyja és gyermekei, felperesnek 1845. évben történt férjhezmeneteléig, illetőleg anyjuknak 1855.évben bekövetkezett haláláig közös-