Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

35 nyilvánvaló dolog, hogy a bejegyzésnek az egész birtokra történt elrendelése mind V. Karolina kérelmével, mind M. László nyilatkozatával ellenkezésben áll, az ilymódon tévesen elrendelt bejegyzést tehát az ügy állásának megfelelő korlátok közé kellett szorítani. A pesti kir. Ítélőtábla azonban 1871. nov. 7-én 35,255. sz. a. hozott Ítéletével az elsöbiróság ítéletét megváltoztatta és felpereseket keresetükkel elutasította; mert felperesek mint néhai M. László telekkönyvi tulajdonos örökösei indítottak keresetet, s míg egyrészről azt, hogy M. László kizárólagos örökösei, s igy a kereset beadása idején egyedül az ő nevén álló birtokra történt telekkönyvi feljegyzés megtámadására jogosítva lennének, alperes e részbeni tagadása ellenében be nem bizonyították, másrészről keresetüket örökjogra és oly örökösödési igényekre alapítják, melyek a telekkönyvi bejegyzés kitörlése iránti perben figyelembe nem vétethetvén, a kért bejegyzés — mindaddig, míg az örökösödési igények annak rendes utján el nem döntetnek — meg nem támadható ; az elsöbiróság ítéletét ezen indokoknál fogva megváltoztatni s felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig a pesti kir. tábla ítéletét helybenhagyta; mert felperesek a kérdésben forgó tulajdoni bejegyzésnek nem korlátozását vagy kiigazítását, hanem annak érvénytelenség miatt kitörlését kérvén, a válaszban világosan beismerték, hogy néhai V. Karolinának a b.-ujfalusi 600. sz. tjkönyvben foglalt fekvőség bizonyos részletéhez való tulajdonjogának feljegyzése 1858. évben, M. László mint akkori egyedüli tkönyvi tulajdonos beleegyezése folytán helyesen történt és míg V. Karolina életben volt, a feljegyzésnek állania is kellett, következéskép megengedik maguk is azt, hogy eredetileg a feljegyzés nem volt érvénytelen, hanem azt V. Karolina halála indokából most már megnyílt öröklési jogalapon támadták meg, már pedig a perben felmerült azon kétrendbeli kérdés eldöntése, mily arányban illeti az örökösödési jog V. Karolinát néhai M. Anna Cs. Istvánné után, és kit illet V. Karolinának azóta közbejött halála folytán annak öröksége? ez útra nem tartozván, ezen indokból a másodbiróság ítéletét helybenhagyni kellett.