Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

26 sz. alatt hozott s jogerőre emelkedett végzése szerint a határfelméréshez szükségelt gyalog és szekeres napszámok kiszolgáltatására már köteleztetvén; tekintettel továbbá arra is, hogy az ebbeli kötelezettségeket az úrbéresek fel- vagy alperesi minőségükre való tekintet nélkül országszerte teljesitik, a m.-Csanádi úrbéreseket továbbra is a határfelméréshez megkívántató kézi és szekeres munkaerő pontos kiszolgáltatására kötelezte. E végzés ellen ismét a volt úrbéresek fölebbezvén, a m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék következő végzést hozott: a pesti kir. Ítélőtáblának végzése az abban felhozott azon indoknál fogva, mely szerint a m.-Csanádi volt úrbéresek az ezelőtt illetékes csanádmegyei alispáni bíróságnak 1862. évi 56. sz. alatt hozott s jogerőre emelkedett végzése szerint a határfelméréshez szükségelt gyalog és szekeres napszámok kiszolgáltatására már köteleztettek, helybenhagyatik. 99. Fogadás folytán származott követelés nem tényleges kölcsönös szolgálatért levén kikötve, ennélfogva a kétoldalú szerződés mulliatlan kelléke s igy a marasztalási alap is hiányozván, az törvény utján még azon esetben sem érvényesíthető, ha írásbeli kötvény állíttatott ki felöle. (1873. martius 20-án 2294. sz. a.) H. Sámuelnek F. János ellen 60 frtnyi fogadásból eredt követelés iránti perében a monori kir. járásbíróság következő ítéletet hozott: Felperes követelése megállapíttatik, tartozik ennélfogva alperes a keresetbe vett 60 frtnyi összeget, továbbá 25 frt perköltséget 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni; mert alperes a per során maga beismerte, hogy a tárgyalás alkalmával eredetben bemutatott, 1872. évi martius 15-én kiállított kétoldalú szerződést sajátkezüleg aláirta, a hit alatt kihallgatott tanuk vallomásaiból pedig kiderült, hogy alperes a kötvényt akkor irta alá, mikor az előtte felolvastatott, és hogy a kötvény mellett figyelmeztetés után is megmaradt, sőt ezzel sem elégedvén meg, H. J. és M. P. tanuk vallomásai szerint a kötvény aláírása után is tudakozódott, hogy vájjon a szerződő felek közül kinek lehet igaza; következésképen alperest nem lehet olyan állapotban léte-