Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)
27 zettnek tekinteni, hogy tetteinek következményeit megbírálni képes nem lett volna, vagy mint állitotta, hogy magánkivüli állapotban lett volna ; mert jóllehet a tanuk vallomásai szerint is a felek jókedvűek voltak, de oly állapotban, hogy szerződéskötésre alkalmatlanok lettek volna, épen nem voltak; mert a tény maga, hogy a szerződést kiállították, annak ellenkezőjét bizonyítja. A pesti kir. ítélőtábla pedig 1873. évi január hó 8-án 42689. sz. alatt hozott ítéletével a kir. járásbíróság ítéletét indokain kívül még azért is helybenhagyta: mert a tanuk vallomása szerint a kétoldalú szerződés nem is borozásközben a pinczóben, hanem alperes házánál íratott alá, és mert alperes azt, hogy felperes által a kötelezvényben állított ténykörülmény be nem következett, a per során tagadásba nem vette. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék azonban mindkét alsóbb bírósági itólet megváltoztatásával felperest keresetével elutasította; mert a fogadás borozásközben történvén, a felek komoly szándékának nem tekintethetik; de különben is a kereseti okmányban, mennyiben az említett díj nem valamely tényleges kölcsönös szolgálatért lett kikötve, a kétoldalú szerződés jogérvényességőnek mulaszthatlan kelléke, és igy a bírói marasztalási alap is hiányozván, ugyanaz törvény utján nem érvényesíthető. 100. Jóllehet azon kérdésnek eldöntése, hogy valaki ellen az adó helyesen vettetett ki? nem képezi birói eldöntés tárgyát, mégis ha oly adótartozás lett a kincstári közegek kérelmére valamely ingatlan birtokra bekebelezve, mely nem a tulajdonost terheli, az ezen bejegyzés áltál jogaiban sértett fél a zálogjog kitörlését eredeti érvénytelenség alapján szorgalmazhatja. (1874. január 26-án 387. sz. alatt.) L. Istvánné a szatmári kir. adóhivatal ellen, a szatmári 258 számú telekjkönyvben C) 22. sorszám alatt a kincstár javára bekebelezett 190 frt 901/, kr. adótartozás kitörlése iránt pert indítván, az elsőbiróság a bekebelezés kitörlését elrendelte; mert az alperes által nem kifogásolt adókönyvecskével felperes beigazolta azt, hogy összes adóját kifizette, a bemutatott kimutatásból pedig kitűnik, hogy 1870. évben L. István maradt 187 frt