Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XI. folyam (Budapest, 1875)

14 nem tartása esetében a bíróság közbejöttével a jelzálogul lekötött ingatlanok minden további meghallgatásukon kivül nyilvános árverésen csakis a „Székely hírlapban" közzéteendő hirdetés után egyszeri árverésen minden tekintet nélkül a lehető becsértékre eladassanak, nyilván áll; de ezen beleegyezésbe nincs befoglalva azon lemondás is, mely a törvényszéknek az árverezések és ezeket megelőző teendők körüli eljárására nézve kötelességét körülírja, mert ugyanis a prt. 363. §. megkívánja, hogy az elárverezendő tárgyak értéke megbecsültessék, illetőleg hogy a ptr. 424. §. szerint a kimutatandó állami földadó százszoros mennyisége felszámitása által felderittessék, és hogy a bánatpénz mennyisége betétele, a befektetendő árverezési feltételekben e szerint állapittassék meg. A prts. 435. §-a a feleknek csak arra ad jogot, hogy a hivatalos lapon kivül az árverésnek más lapbani kihirdetését kérhessék, nyilván mondja azonban, hogy ha a vagyon értéke 300 frtot meghalad, a hirdetmény a hivatalos lapban háromszor közlendő, melyet mind a betáblázás, mind a végrehajtási foglalás által jelzálogossá lett hitelezők érdeke igényel. — A prts. 436. §-a az árverezés helyét a község házához tűzi ki, és a 437. §. az árverezés határnapját még a becsértéken alóli árverezésnél is 30 napra szabja ki, mindazon körülményeket pedig az árverezést elrendelő törvényszéknek szem elől téveszteni, a ptr. 297. §-ban jelzett semmiségi esetnek bekövetkeztére leendő alkalomszolgáltatás nélkül nem lehet. Ezen végzés ellen felperes semmiségi panaszt adott be; mert az árverezési kérelemhez mellékelt egyezmény alapján, melyet a tszék minden ellenvetés nélkül annak keltekor elfogadott, a végrehajtási árverezés annyival inkább elrendelendő volt, mivel D. Sándor és neje beleegyeztek, hogy a végrehajtás ne történjék a fenálló törvények értelmében, hanem hogy adósságaik erejéig az árverezés a panaszló által kért módon foganatosittassék. Ezen árverezés annyival inkább elrendelendő volt, mivel másnak jogai meg nem sértetnek, mennyiben a bekeblezett hitelezők egyike kielégitve lett, a másik pedig követelését panaszlóra átruházta. Ezenkívül a hirdetmény a Székely hírlapban közzététetett, ámbár hogy az sem éppen szükséges. A m. kir. Curia, mint semmitöszék a semmiségi panaszt elvetette; mert az ítéletnek a bíróság közbejövetelével leendő végrehajtására nézve az 1864. évi 54. t. czikkben kötelezöleg előirt eljárástól csak azon egyes cselekményekre lévén a felek akaratával eltérésnek helye, melyekre nézve a törvény által ez kifejezetten megengedve van, miután a végrehajtási foglalás és becslésnek, úgy az árverés fo-