Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XI. folyam (Budapest, 1875)

megvizsgálására tartozván, az e tekintetbeni netaláni sérelem felébb, utján orvoslandó. 10. A ptr. 32. §-a a rendes személyes illetőséget szabályzó 30. §. kifolyása lévén, csak azon esetekben nyerhet alkalmazást, midőn alperesek személyes illetőségénél fogva az alperesek egyikének személyes bírósága előtt indíttatik kereset, nem pedig az esetben is, midőn az eljáró bíróság egyiknek •sem személyes bírósága, hanem előtte a kereset a ptrs 35. §-a alapján indíttatott. (1873. october hó 7-én 15,299. sz. a. hozott határozat.) A. Adolf felperesnek, T. Ede, P. Ottó, T. Lajos és gróf B. Ödön alperesek ellen, 40,000 frt. alkuszdij s járulékai iránti ügyében, első és másodrendű alperesek a bíróság illetőségét elfogadták, 3 és 4-rendü alperesek azonban az ellen kifogást tettek. Ennek folytán a pozsonyi kir. járásbíróság, 8797. sz. a. kelt végzésével, másod és harmadrendű alperesek kifogásainak helyt adva, magát ez ügyben illetéktelennek mondotta ki valamennyi alperesre nézve, azt vévén alapul, hogy személyes kereset forog fenn, s alperesek egyike sem lakik a bíróság területén; felperes ez ellen a végzés kihirdetésekor 979 6. sz. a. semmiségi panaszt jelentett be; mert az első és II r. alperesekkel az ügy érdemét tárgyalta s azt be is fejezte; és ezen érdemleges tárgyalás folyamának közepette a 3 és 4-edrendü alperes illetékesség elleni kifogását tárgyalta; miből azon szabálytalanság következett, hogy panaszlónak az 1-sö és 2 r. alperes érdemleges felelkezéseit ezúttal mellőznie kellett és csakis az illetőségi kérdést lehetett tárgyalnia, minek folytán azután a végzés indokaiban az érdemleges kifogások czáfolatának mellőzése hallgatag beismerésnek vétetett. 2) Helytelenül lettek az illetőségi szabályok alkalmazva ; mert nem lehet felfogni, miért nyilvánította • magát a járásbíróság az egyetemleges fizetési kötelezettség teljesítésére beperelt 1. és 2-od r. alperes irányában is illetéktelennek, midőn ezek ily kifogással nem éltek, sőt magukat a bíróságnak alávetették. Nem lehet érteni azt: hogy miután a törvk. rendt. 32 §-a szerint felperes az alperesek bíróságai közül bármelyiket választhatja, ha a bíróság az első alperesre nézve illetékes, miért ne lehetne illetékes a többi alperesre nézve is ? A megtámadott végzés azon állítása, hogy panaszló a beperelt 40,000 frtot főkép a 3 és 4 r. alperesektől követelné, vagy hogy