Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IX. folyam (Budapest, 1873)

142 A pesti kir. tábla pedig 1872. évi okt. 23-ik napján 36,557. sz. a. hozott ítéletével az elsőbiróság Ítéletét, oly módosítással, hogy a zsákfalvai 124. számú tjkönyvben foglalt ingatlaneágokra nézve a tulajdonjog néhai Zs. Sándor hagyatéka részére kiigazitáskép bejegyeztessék, helybenhagyta; mert alperes elismeri, de a helyszínelés előtt kelt A. alatti végrendelet és D. alatti átruházási okmánynyal is igazolva van, hogy a zsákfalvai 124. számú tjkönyvben foglalt néhai Zs. Sándor hagyatékához tartozó ingatlanokra nézve alperest csak az életfogytiglani használati jog illeti. Azon már a helyszíneléskor létezett jogviszonynyal szemben tehát kétségtelen, hogy a telekkönyvi felvétel, mennyiben a kérdéses ingatlanok kizárólagos tulajdoni joggal alperes nevére Írattak, hibásan történt. Minthogy azonban az A. alatti végrendeletben határozottan kimondatott, hogy a tulajdonjog a kereseti ingatlanságokra csak alperes halála után és a végrendelet 4. pontjában foglalt feltételek mellett illetendi felpereseket, mely feltétel, t. i.: alperesnő halála még eddig be nem következett, ennélfogva a helyszíneléskor fenállott jogviszony szerint az ingatlanságokra nézve a tulajdonjog — az alperesnőt holtiglan illető haszonélvezeti jog kitüntetése mellett — nem felperesek, hanem Zs. Sándor hagyatéka részére volt bejegyzendő, s tekintve a telekkönyv ekképen kiigazítandó. A m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék pedig következőleg itélt: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik s felperesek keresetükkel elutasittatnak és alperes csupán annak tűrésére köteleztetik, hogy felperesek javára a telekkönyv tulajdon lapjára az, miszerint azokat alperesnő elhunyta után utóörökösödési jog illetendi, kitüntettessék; mert az A. illetőleg 2. szám alatti végrendelet 1. pontja igazolja, hogy Zs. Sándor felpereseket olyképen örököseiül nevezte ki, hogy birtokai, s igy a zsákfalvai birtok is csupán özvegyének halála után szálljanak felperesekre, miből önkényt következik, hogy ily hitbizományi helyettesítésnél fogva Zs. Sándorné nem egyszerű haszonélvezőnek, hanem felperesek utóÖrökösödési joga által korlátolt tulajdonosnak tekintendő, ekkép a tjkönyv csakis annyiban volt hibásmk felvettnek tekintendő, mennyiben a peres birtok tényleges birtokában lévő Zs. Sándorné, alperesek utóörökösödési joga mellőztével, korlátlan tu-