Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IX. folyam (Budapest, 1873)

134 mert szabadságában állott többi örökös társait is szavatosként perbe idéztetni. Az 1838. évtől hátralévő és mindekkoráig követelésbe nem vett kamatok azonban, az időközben érvényben volt oeztr. polgári törvények értelméhez képest elsőrendű alperes irányában elévülvén, s igy azok csakis 1861. évi jul. 23-tól, mint a hazai törvények életbeléptetése napjától visszaszámított harmadik évtől vagy is 1858. évi jul. 23. napjától lévén követelhetők, elsőrendű alperes a kereseti tőke után az A. alatti kötvényben kikötött s ezen utóbbi időtől kezdve a kielégítésig járó 6°/0 kamatok fizetésére kötelezendő volt. Felperesnek a szavatosként beidézett többi alperesek elleni kereseti jogát a beügyelt D. és Gr. alatti legfőbb tszéki határozatok értelmében s azon jogi elv alapján, hogy nevezett alperesek, mint felperesi kötvénynek, tehát idegen vagyonnak — a hivatolt határozatok értelmében — roszhiszemü, s igy jogtalan letartóztatói mindazon hasznokért, melyeket a rövidséget vallott fél időközben nyerendett volna, jelen esetben tehát a hevertetett tőke kamataiért felelősséggel tartoznak, megállapítani kellett. A kereseti tőke után 1838. évtől 1858. évi jul. 23-áig s a szavatosként beidézett alperesek ellen követelésbe vett kamatokat illetőleg, tekintve, miszerint azon perbeli ténykörülmény, hogy néhai K. Ignácz hagyatékához tartozó és az N. alatti végrendelet értelmében felperest illető kötvényeket szavatos alperesek jogtalanul visszatartották az 1., 2., 3., 4. szám alatti okmányok által kétségtelenül beigazoltatott, s hogy szavatos alperesek a periratoknál lévő O. és 3. G. alatti bírói határozatok által nem csupán a visszatartott kötvények természetbeni kiadására, hanem ezen kötvénybeli tőkék után időközben járandó hasznok, illetőleg kamatok megtérítésére is világosan köteleztettek; tekintve végre, hogy szavatos alperesek az A. alatti kötvénynek jogtalan visszatartásából eredő törvénytelen cselekményük által a kötvénybeli kamatoknak felperes által eszközölhető behajtását roszhiszemü tényük által megakadályozták, s igy azok elévülésének okozói voltak; mindezek alapján szavatos alpereseket a tartozó tőke után 1838. évtől 1858. évi jul. 23-ik napjáig járó 6°/0 kamatai megfizetésében egyetemlegesen elmarasztalni kellett. Ezen ítélet ellen csupán a szavatosként elmarasztalt alperesek élvén felebbezéssel, a pesti kir. ítélőtábla 1872. évi okt.