Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IX. folyam (Budapest, 1873)

132 szerinti tartozása lefizetésére 1844. évben barátságos utón fel nem szólitotta, leteendi, a kereset alól felmentetik, ellenesetben az előbbi felsőbb birósági ítéletek érvényen kivül helyeztetvén, tartozand felperesnek az 1495 ft 30 kr váltó vagyis 628 ft 11 kr. o. é. tőkét és annak a perujitástól vagyis 1871. évi márcz. 12-től számítandó 6°/0 kamatait megfizetni. Indokok: Ujitó felperes B. alatt becsatolt és ujitott alpe­res által valódiságára nem kifogásolt okmánynyal beigazolta azt, hogy S. Jánosnak engedményezése, azon döntő körül­mény bebizonyítása tekintetéből pedig, hogy ujitó felperesnek jogelődje S. János alperest 1844. évben tartozása törlesztésére csakugyan barátságos uton felszólította, s ez által az elévülést megszakította légyen, ezt a főeskü általi bizonyítással beiga­zolni jogosan kívánván: a felajánlott, a per tárgyára lényegileg vonatkozó és az alapperben még nem használt főeskü, mint uj bizonyíték alapján a ptrndts 315. §. c) pontja értelmében helyt kellett adni. Az ügy érdemére nézve, — tekintve, hogy alperes jelen ujitott perben a kötvény valódiságát kétségbe nem vonta, felpe­res pedig kereshetőségi jogát tökéletesen kimutatta, s így egye­dül azon körülmény, hogy t. i. a hitelező alperest a tartozás megfizetésére az elévülés folyama alatt barátságos uton csak­ugyan felszólította, lévén megoldandó, alperesnek a neki felperes által ajánlott s általa elleniratában feltétlenül elfogadott főeskü a ptrndts 230—235. §§-hoz képest megítélendő s alperesnek a kereset alóli felmentése, vagy a kereset értelmébeni elmarasz­talása, 8 következőleg a felsőbb birósági az alapperben hozott ítéletek épségben hagyása vagy hatályon kivül helyezése a kér­déses főeskünek le vagy le nem tételétől feltételezendő volt. Azon alperesi felperesileg tagadott állítás, miszerint alperes 1819. évben, midőn a kérdéses beperelt kötelezvény általa ki­állíttatott, kiskorú lett volna, mint minden bizonyítékot nélkü­löző állítás birói figyelembe vehető nem volt. A pesti kir. ítélőtábla 1872. évi nov. 4-én 31,176. sz. a. hozott Ítéletével az elsőbiróság ítéletét, annak előrebocsátása mellett, hogy jelen az 1868. évi 54. tczikk hatályba lépte után megújított perben az eljárásra nézve ezen törvény szabályai szol­gálnak zsinórmértékül — indokainál fogva — helybenhagyta. A magyar kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék, a pesti kir. tábla ítéletét az abban felhívott indokainál fogva helybenhagyta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom