Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VIII. folyam (Budapest, 1873)

92 Felperesek válaszukban a zálogkiváltási jog elenyésztére vonatkozó kifogások czáfolatát főleg abban összpontosítják, hogy alperes a C. alatti okmány szerint ebbeli jogukat nyíltan beismerte, midőn 1860. évben, tehát akkor, mikor az ősiségi nyiltparancs 24. §-a szerint a zálogvisszaváltási jog elenyészett volna, beleegyezett a visszaváltási jog telekkönyvi feljegyzésébe. Az elsőbiróság alperesnőt a 3150 frt. zálogösszeg lefizetése mellett, a kereseti birtok kiadására kötelezte. A pesti kir. ítélőtábla azonban 1872. évi június hó 11-én 17,801. sz. alatt hozott ítéletével az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával felpereseket keresetükkel elutasította; mert: felperesek jogelődje tartozott volna az ősiségi nyiltparancs 24. §-a értelmében 1854. ápril l-ig zálogvisszaváltási jogát, a zálog tettleges birtokosa jelenlegi alperesek ellen, a törvény rendes utján érvényesíteni, mit nem tevén, visszaváltási joga elenyészett, mely ekként elenyészett jogát, a zálogvisszaváltási jognak 1860. évben, felperes beleegyezésével történt telekkönyvi feljegyzése vissza nem állította; miért is felpereseket keresetükkel elmozdítani kellett. A m. kir. Curia, mint legfőbb Ítélőszék azonban a pesti kir. ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletét hagyta helyben. Mert: jóllehet a zálogvisszaváltási jog feljegyzése a zálogba adott birtok tulajdonosát azon kötelezettség alól, hogy a zálogvisszaváltás iránti pert annak idején megindítsa, fel nem menti, jóllehet továbbá az E. és G. alatti okiratokból az, hogy a kereseti 50 hold birtokába alperes még 1847. évben jutott kitűnik is; minélfogva ellene, a zálogos birtok kiadására indított per, az ősiségi rendelet 24. §-a szerint elkésettnek volna tekintendő, — tekintve mind azon által, hogy alperes a C. alatti telekkönyvi kivonat tartalma szerint, az 50 hold zálogos birtok visszaváltási jogának telekkönyvi feljegyzésébe 1860. évi sept. 1-én általa kiadott nyilatkozata folytán, önként és pedig akkor egyezett be, midőn a zálogos birtok visszaváltási joga már elenyészett volt — ezen saját tette folytán nékie, az ősiségi ren( delet 24. §-a alapján, a zálogvisszaváltási jog elenyésztére érvényesen többé hivatkozni nem lehetvén, a pesti kir. Ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét kellett helybenhagyni.