Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VIII. folyam (Budapest, 1873)

189 tani, és azt oly szabályszerű váltónak, miszerint az, a váltók lényegéhez képest mindenkori készpénz gyanánt másra ruházható volna, tekinteni nem lehetne: — másrészről pedig felperes azt, hogy a kereseti váltó csak a H. alatti szerződés biztosítása végett adatott, elismervén, ez oknál fogva tulajdon perbeszéde folytán, valamint M. alatti okirata nyomán is, alperest ismételve fizető kezesnek állítja, — azonban ezen minőségben a kérdéses váltó a váltótörvénykönyv I. r. 47. §-a nyilvános rendeletének meg nem felelvén, és annak megkivántatóságával nem birván, ugyanezen törvény világos szavai szerint váltójogi kötelezést nem szülhet. — Végtére, mert felperes, tulajdon téritvénye ellenére, alperes ellen, a szorosan kikötött időben, mitől a T. alatti levéllel sem gátoltathatott, azonnal föl nem lépett, hanem a főadós K.-né, született gr. B. J. és pedig tulajdon perbeszéde szerint, az 1844. évi szept. 21-én, tehát a váltónak lejárata előtt, beperelte, J. ós K. alatt elmarasztaltatta, sőt végrehajtás befejezése előtt a csődperbe M. alatt bejelentette, és igy tulajdon téritvénye feltételétől, és ezzel járó, alperes elleni jelen kereset elől, ezt más uton folytatva, önként is tettleg elállott. Mindezeknél fogva, a kereseti feltételes, jövendő tényekre vonatkozó, és a váltóknak fennérdeklett természetével, és az abbeli kötelezés lényegével összeütköző, de felperesnek szabálytalan tulajdon tette által is megerőtlenitett váltó, ily körülményekben, a váltójogi szigor, és ebbeli birói eljárás alapjául nem szolgálhatván, felperest ezúttal elmozdítani, és a köztörvényi útra, melyen alperes perbeszéde nyomán, az elégtételt önként el is vállalja, — egyszersmind a perköltségekben a II. r. 128., 130., 225. §§-ai értelmében elmarasztalni kellett. Előadás napja: 1846. szept. 25-én 100. sz. a. A hétszemélyes táblának váltóosztálya, W. R.-nak P. K. ellen a pesti eb. vtszék előtt lefolyt s felebbezett váltóperében, a kir. vtszéknek 1845. évi május 5-én 590. sz. a. hozott ítéletét helybenhagyta.