Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VIII. folyam (Budapest, 1873)
179 levél L. Lipót örökösei javára jogfentartást nem eredményezhetett, még hatályában íenállott vagy pedig addig már a hivatalból figyelembe venni kellett ősiségi nyiltparancs rendeletei következtében elenyészett-e? Etekintetben pedig az emiitett nyiltparancs 22. §-a szerint kétségtelen az, hogy L. Lipót örököseinek zálogvisszaváltási joguk elenyészett, minthogy azt ugyanazon szakasz 2-ik pontjában kitűzött zárhatáridő alatt érvényesitni elmulasztották. Ugyanis a kérdéses zálogviszony megkötésének időpontjául ha nem vétetik is a szerződés kelte; hanem, és pedig az emiitett örökösök előnyére, az ingatlanok átadásának befejezte vagyis a szerződésnek foganatba mente vétetik is a számitás alapjául, 1833. évi decz. 9-e tekintendő, és így miután a zálogszerződés utóbb meg nem hosszabbittatott, a szerződésben is határozottan megemlitett törvényes tehát 32 zálogesztendő 1865. évi decz. 9-én járt le, L. Lipót örökösei tehát, tekintve hogy L. Lipót 1869. évi nov. 8-án, s igy a törvényes zálogévek eltelte előtt halt meg; következőleg örökösei azon időn tul a szerződésben ez esetre javukra fentartott zálogvisszaváltási jog érvényesítésében gátolva nem voltak, tartoztak volna zálogváltási keresetüket az ősiségi nyiltparancs 22. §. 2. pontja rendeletéhez képest, a törvényes zálogos esztendők lefolyta után egy év alatt vagyis 1866. évi decz. 9-éig meginditani. Azt azonban nem tették és e részben, az elenyószéstől csakis a kereset megindítása által megvédhető jogukat a mondott záros határnapig helyettük és nevükben a kereset beadásával más sem tartotta fen, következőleg azon jogukat nem használás által elenyészni engedték. Midőn tehát felperes 1866. évi decz. 31-én oly jogra állapította keresetét, mely már elenyészett, s melyet azon okból a mondott időben, valamint L. Lipót örökösei, akár önálló, akár beavatkozási perrel többé nem érvényesíthettek volna, ugy akkor már jogutódi minőségben helyettük más sem érvényesíthette. Ezekhez képest felperest, ki saját személyében zálogvisszaváltási jogosultsággal nem birt, utóbb másoknak időközben elenyészett jogára fektetett zálogvisszaváltási kérelmével elutasítani s ez okból mindkét aleóbirósági Ítéletet megváltoztatni kellett. 12*