Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VIII. folyam (Budapest, 1873)

172 osztrák törvény behozatala előtt keletkezett öröklési igényeit a fenti szakaszban kitett egy év alatt vagyis 1854. évi május 1-éig nem érvényesítvén, ezen határidő lejartával a részbeni jogai elenyészetteknek voltak tekintendők. Ezen ítélet ellen felperes felebbezvén, a m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék következőleg itélt: Az alsóbirÓ8ági ítéletek a per érdemére vonatkozó részben megváltoztatnak, s kötelesek alperesek, mint néhai Szabó János jogutódjai az uj-barcsi 15. és 162. számú tjkönyvben foglalt összes ingatlan vagyonnak 1/3 részét 15 nap s különbeni végrehajtás terhe alatt felperes birtokába bocsátani, ellenben a hagyatéki ingóságok és időközi haszonvételek iránti keresetével felperes elutasittatik. Indokok : Alperesek nem vonták kétségbe sőt beismerték, hogy felperes azon 3 gyermekek egyike, kik 1846. évben elhalt id. Szabó János és 1862. évben elhunyt Pálinkás Erzsébet házastársak után maradtak, s hogy igy édes testvére azon ifjabb Sz. Jánosnak, kinek alperes jogutódja. Ehhez képest, miután az örökösödés szabályozására nézve semmi intézkedés sem történt, s miután a per adatai folytán kétségtelen ténynyé vált az, hogy alperesek jogelődje az időközben elhalálozott ifj. Sz. Jánosnak a fentebb nevezett tjkönyvben foglalt vagyona a közös apa néhai id. Sz. János hagyatékát képezte, ezen hagyatéki ingatlan vagyon a hátramaradt 3 örökös között 3 egyenlő részre volt felosztandó, a minthogy ily arányban s értelemben az egyik testvér Sz. Zsuzsannára nézve az osztály hasonló í/3 részig a fenállott kir. hétszemélyes táblának 1866. évi 1446. ez. a. kelt Ítélete által már jogérvényesen megállapittatott. Nem gyengíti pedig felperes kereseti jogát, alperesek azon ellenvetése, hogy felperes különben is csak a viszonválasz alkalmával felhozott 1. 3. és 4. alattiak szerint, még atyja életében osztályos egyességre lépett, melynek alapján az atya utáni minden örökségről előre lemondott; mert egyfelől alperes azon okmányok valódiságát kétségbe vonta, másfelől határozottan tagadta, hogy ő azon okmányok értelmében kielégíttetett s az iránt nyugtatványt adott volna, a minthogy a fentebbi számok alatti okmányok az atya részéről felperes javára ajánlott ígéreteket tartalmaznak ugyan, de hogy ezen ígéretek teljesítettek volna, arról bizonyságot nem szolgáltatnak.