Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VIII. folyam (Budapest, 1873)

132 szolgáltatnak ama döntő körülményre nézve, miszerint V. An­tal beszámithatlan lelki állapotban volt, mely körülmény annál is inkább igazolandó lett volna; minthogy a szerződés megkö­tésénél tanukép jelen volt I. Sámuol kimondása szerint V- An­tal ez alkalommal ép elmével birt. 175. Az 1840. évi VIII. t. cz. hatályba lépte előtt a jobbágyok úrbéri birtokban örökösödési joggal nem bírván, arról le sem mondhattak; minélfogva az ily tartalmú lemon­dásnak joghatálya nincs. A telekkönyi felvétel helyessége örökösödési perben is megvitatható; minélfogva az. hogy valamely ingatlanság egyik vagy másik fél nevére helyszineltetett, még magá­ban véve a tulajdonjogot akkép, hogy annak ellenkezője a perben bebizonyítható nem lenne, meg nem állapítja. Örököstársak által a hagyatéki tárgyalásnál tett azon állítás, hogy rajtuk kivül má« örökös nincs, magában véve még ha a kivülök létező s örökjogra velők egyenlő rokonsági foknál fogva igényt tartók létezését határo­zottan nem tagadják, vértagadásnak nem tekinthető. (1872. jul. 3-án 4583. sz. a.) P. Rozália és érdektársainak D. László és érdektársai ellen, a czeglédi 21. számú tjkönyvben foglalt ingatlanoknak néhai D. Jánosné, K. Rozáliát illetett V3 részének feléhez örök­joguk megállapítása, annak természetbeni kiadása, az elvett hasznok és költségek megfizettetése, továbbá vértagadás vétsége alapján, alpereseknek az ingatlanok másik feléhezi örökjoguk elesettnek kimondása s annak is felperesek részére leendő kiada­tása iránt indított perében felperesek keresetüket arra állapítot­ták, hogy a fentebbi ingatlanság a tjkönyv tanúsága szerint D. Jánosné, K. Rozália alperesek anyja s illetőleg nagyanyja tu­lajdonát képezi, alperesek azonban ezt nemcsak egészen elfog­lalták ; hanem a hagyatéki tárgyalásnál magukat kizárólagos

Next

/
Oldalképek
Tartalom