Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VIII. folyam (Budapest, 1873)
131 tában kötött jogügylet semmis és érvénytelen, minélfogva az minden következményeivel együtt ilyennek kimondandó s az előbbi állapot helyreállítandó volt. A pesti kir. Ítélőtábla 1872. évi szeptember 25-én 33,614. sz. alatt hozott végzésével az elsőbiróság végzését alperes irányában indokainál fogva, helyben nem felebbezhető, felperes irányában pedig érintetlenül hagyta. Alperes által az ügy tovább is felebbeztetvén, a m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék, következő Ítéletet hozott: Mindkét alsóbirósági ítéletnek az ügy érdemére vonatkozó része megváltoztatik, felperes V. Antalné kereseti kérelmével elmozdittatik, — egyszersmind alperes Sz. István tulajdonjogának a makói 201. számú telekjegyzőkönyvben A + 1 alatti kertjogi szőlőre nézve történt előjegyzése bíróilag igazoltnak kimondatik, és ennek folytán ugyanannak megengedtetik, hogy tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzését jelen Ítélet alapján, annak helyén, eszközölhesse. Indokok: Felperes férje V. Antal és alperes Sz. István között a makói 201. számú tjkönyvben A -f- 1 szám alatti kortyogói szőlőre nézve 1868. évi június 21-én létrejött adásvételi szerződést érvénytelennek kimondatni az alapon kéri; minthogy nevezett férje 1868. év tavaszán elméjében megzavarodván, a kérdéses ügylet jogérvényes megkötésére képességgel nem bírt, — annak igazolása tekintetéből a keresetlevélhez A. alatt csatolt orvosi bizonyítványra és megnevezett több tanukra hivatkozván. Miután azonban az A. alatti orvosi bizonyítvány szerint az azt kiállító orvos felperesnek férjét 1868. évi augusztus hó 26-án s igy a kérdéses szerződés megkötése után vette orvosi vizsgálat alá, és véleményét a korábbi időre vonatkozólag nem saját érzéki tapasztalatára, hanem harmadik személyek bemondására alapította, — az tehát bírói figyelembe nem vehető, — az ezen irányban kihallgatott tanuk kimondására pedig, — ámbár azok V- Antal elmezavarodottságáról tanúskodnak, sőt azok közül többen a zavarodottság kezdetét 1868. év tavaszára és igy a kérdéses szerződés megkötés előtti időre teszik, mégis — tekintve, hogy azok sem azt, hogy V. Antalnak elmezavara folytonos lett volna, nem állítják, sem pedig V. Antalnak oly cselekményeit, melyek után annak elmezavarodottságára alapos következtetést vonni lehetne, fel nem hoznak, bizonyítékot nem 9*
