Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VII. folyam (Budapest, 1873)
101 ságok Ítéleteit megváltoztatni s a zálogjog kitörlését elrendelni kellett. CXVI. Ha telekkönyvnek, melybe valamely bejegyzés eszközlése kéretik; sz ima hibásan idéztetik, a helyrajzi szám azonban, habár az nem idézett, hanem más telekjkönyvben foglaltatik, helyesen idéztetik a mennyiben az idézett helyrajz-szám alatt foglalt birtok azon félnek, ki ellen a bejegyzés eszközlése czéloztatik, telekkönyvi tulajdonát képezi, — a kérvény azon indoknál fogva, hogy a telekkönyvi szám helytelenül idéztetett el nem utasítható. (1871. okt. 1-én 7960. sz. a.) A cs. kir. katonai kincstár Pestmegye telekkönyvi hatóságához beadott kérvényében a cs. kir. hadügyminisztérium számviteli szakosztályának 1869. évi okt. 24-én kelt hivatalos feljegyzése alapján a promontori 137. sz. telekjkönyvben Hahn János néven álló 389. helyr. ingatlanságra a zálogjogot 163 ft 32 kr katonai kincstári követelés és járulékai erejéig bekebleztetni kérvén, az elsőbiróság oly megjegyzéssel, hogy a 389. helyr. számú ház nem 137. hanem a 937. sz. promontori tjkönyvben foglaltatik, a zálogjogot ezen utóbbi tjkönyvben foglalt 389. számú háznak Hahn Jánost illető részére 163 ft tőke 6% kamatai s a netáni per és végrehajtási költségek erejéig előjegyezte, a kir. tábla azonban 1871. évi május 2-án 13,098. sz. alatt hozott végzésével: tekintve, hogy folyamodó katonai kincstár 6136/870. sz. a. beadott kérvényében a zálogjogot 163 ft 32 kr tőke s járulékai erejéig Hahn Jánosnak a promontori 137. számú tjkönyvben foglalt 389. helyr. szám alatti ház részletére kérvén bekebleztetni; miután a promontori 137. sz. tjkönyvben sem a 389. helyr. számú ház elő nem fordul, sem Hahn János mint tulajdonos bejegyezve nincs, a neheztelt elsőbirósági végzést megváltoztatta, s a katonai kincstárt zálogjog bekeblezés iránti kérvénynyel elutasította. E végzés ellen a katonai kincstár felfolyamodván a magyar királyi Curia, mint legfőbb Ítélőszék következő végzést hozott:
