Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VII. folyam (Budapest, 1873)

hogy midőn ők zálogjogot szereztek a birtok B. Mihály nevén állott, hogy továbbá ők e .iogot jóhiszemüleg szerezték, hogy végre a felporesek által a B. Mihály javára történt tulajdonjogi bekeblezés ellen beadott felfolyamodás telekkönyvilog feljegyezvo nem lévén, a telekkönyvből kitűnő állapot alapján jóhiszemüleg szerzett jogaik sérelmet nem szenvedhetnek. Az eleőbiróság felperest keresetével elutasította ; mert: azon időben, midőn alperes zálogjogát szerezte, B. Mihály volt a birtok tulajdonosa, s felperesek erre csak később szereztek tulajdonjogot, mert továbbá a telekkönyvi jogok elsőbbsége a beadvány beadásának napjától lévén számítandó az, hogy a bekeblezés ellen felperesek felfolyamodtak, a B.Mihály javára bekeblezett tulajdonjogra szerzett zálogjogot annál kevésbbé érvénytelenítheti-, mert a felfolyamodás telekkönyvileg feljegyezve sem lévén, a zálogjoga telekkönyvi állás szerint jóhiszemüleg szereztetett. A kir. tábla 1868. január 27-én 22,529. sz. alatt hozott ítéletével az első bíróság ítéletét indokainál fogva oly megjegyzéssel hagyta helyben, hogy a felperesek által panaszlott jogorvoslatok telekkönyvi kitüntetésének elmulasztása miatt szenvedett káraik iránti keresetük a mulasztás okozói ellen — másától is érthetőleg; — fenmarad. A m. kir. curia, mint legfőbb Ítélőszék azonban, az alsó bíróságok ítéleteinek megváltoztatásával R. Ferencz alperes javára 1862. évi márczius 13-án 693. sz. a. a nagy-étsi 523. szí tjkönyvben 500 fr erejéig bekeblezett zálogjogot kitöröltetn. rendelte; mert: a zálogjoggal terhelt birtokrészek tulajdonjoga már 1861. évi augusztus 22-én 477. sz. alatt hozott végzéssel felperesek nevére lévén telekkönyvezve, míg ugyanazon birtokrészeknek adós B. Mihály javára utóbb vagyis 1861. évi nov. 15-én történt telekkönyvezését felperesek felebbezésük és semmiségi panaszuk következtében, mint helytelen és jogtalan a királyi ítélőtábla által ugyan 1861. évi decz. 16-án a hétszemélyes tábla által pedig 1863. évi nov. 5-én kelt határozatokkal megsemmisíttetvén, igy az 1861. évi aug. 22-iki birtokállapot állíttatván vissza, alpereseknek az ez időközben szerzett zálogjoguk törvényes alapját elvesztvén, az az előbbi jogos birtokos sérelmével fentartható nem volt; miért is az alsóbb bíró-