Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VI. folyam (Budapest, 1872)
126 panasz szintén nem vehető figyelembe; mivel a számadások 1862. évi Szent-Mihálytól 1865. évi Szent-Györgyig szólanak, a számadónak a gondnokságtóli elmozdítása pedig 1866. évben rendeltetett, nem azon időszakban, hanem azontúl történt mulasztások miatt. — Az alsó bírósági határozatok azon része ellenben, melyet a kiadási többlet után számadó javára kamatok állapíttattak meg, s az örökösök 15 nap alatti fizetésre köteleztettek, megszüntetik; mert jelen eljárásnak más czélja nem lehetett, mint az egyes bevételi és kiadási tételekot tisztába hozni és meghatározni, az örökösök tehát sem a gondnok részére megállapított kiadási többletnek és gondnoki díjnak, sem az előbbitől járó kamatoknak végrehajtás terhe mellett lefizetésére ez uton nem marasztalhatok. Egyebekben a kir. táblának Ítélete — helyesebben végzése — indokainál fogva helybenhagyatik. LXXV. A telekkönyvezés előtt megnyílt örökösödési igények alapján a telekkönyv kiigazításának — habár az örökösök a hagyaték tettleges birtokában nem voltak is, helye lévén, az ily igények a kiigazítási perben niegvitathatók, s a határozatnál alapul veendők. L. István, György és Katalin a rosindol 81. sz. tjkönyvben L. Józs. és Erzséb. nevére álló vagyonról az utóbbi nevét kitöröltetni s a fenebbi birtokra a tulajdonjogot 3/5 részben saját nevükre bevezettetni kérték. — Ezen keresőt alapjául néhai L. Pál utáni örökségi igényeik szolgáltak, a peres telek ugyanis L. Pál hagyatékát képezvén, az 5 gyermekét jelesül a három felperest, továbbá egyik alperes L. Józsefet és a perben nem álló L. Mártont illeti, alperes L. József azonban azt helytelenül a maga és neje nevéro telekköny veztette, holott a fenebbiek szerént őt a birtoknak csak ,/5 része, nejét azonban abból mi sem illeti. A tárgyalások befejezte után az elsőbiróság felpereseket keresetükkel elutasította; mert felperesek keresetükben és a perbeszédekben nemcsak nem bizonyították, de nem is állították, hogy ők a kérdéses birtoknak akkor tettleges birtokában