Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VI. folyam (Budapest, 1872)

127 voltak, midőn a telekkönyvnek szerkesztése Rosindolon történt, sőt a tanúvallomások és felperesek hallgatólagos beismeréséből világosan kiderül, hogy alperesek 1849. év óta folyton, tehát a telekkönyvek szerkesztése alkalmával is birtokban voltak: — miután azonban a telekkönyvi hatóság csak azon peres ügyek elintézésére van hivatva, melyekre a telekkönyv hiányos szer­kesztése szolgáltatott okot, mellőzve minden más czimek alatt keletkezett vitás jogi kérdéseket; ennélfogva a kereset el volt utasítandó. A kir. ítélőtábla pedig, 1870. évi június 18-án 2958. sz. alatt az elsőbirósági Ítéletet, tekintve, hogy a helyszíneléskor alperesek a kérdéses fekvőségeket a maguk nevében birták, indokainál fogva helybenhagyta. A m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék pedig 1871. évi ápril 18-án 2392. sz. alatt következő ítéletet hozott: a királyi táblának ítélete, mennyiben felperesek azon ke­reseti kérelmüktől, hogy a rosindoli 81. sz. tjkönyvben felvett ház és 1 2 úrbéri állományra nézve tulajdonoskép bevezetett L. Erzsébet a telekkönyvből kitörültessék, elmozditattak — hely­benhagyatik, ellenben azon kereseti kérelmüket illetőleg, hogy a hivatkozott telekjkönyvben felvett birtokra külön-külön ]/5 résznyi tulajdonjoguk bekebleztessék, mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatásával, felperesek keresetének hely adatik és a hivatkozott tjkönyvben foglalt 120. sz. ház és úrbéri állo­mányra nézve felperesek jelesül L. István, György és Katalin 1L résznyi külön-külön !/5 rész eréig terjedő, alperesekkel közös tulajdonjoguk bekebleztetni rendeltetik ; mert felperesek a B. F. alatti egyház-könyvi kivonatokkal igazolták, hogy ők 1849. január 6-án elhalt Letovanecz Pálnak, alperes Letovanecz Józseffel és a perben nem álló Mártonnal együtt hátrahagyott gyermekei: Letovanecz Jakab, Pápai Már­ton és S. Márton alperesileg nem kifogásolt felperesi tanuk vallomása által pedig a per során igazoltatott, hogy a kereset­beli ház és úrbéri állomány, az elhalt nevezett közös atyja után maradt hagyatéki vagyont képez. Ennek folytán, tekintettel arra, hogy alperesileg taga­dásba nem vétetett, mikép nevezett közös atya végrendelet hát­rahagyása nélkül halt el, következőleg felperesekre néhai édes atyjuk után, az 1840. VIII. tczk. értelmében törvényes örökö­södés erejénél fogva, a hivatkozott atyai hagyatékbeli házból és

Next

/
Oldalképek
Tartalom