Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. V. folyam (Budapest, 1872)

76 ezen bérleményből kiköltözni; mert az 1868. 29. t. cz. a szőllő birtok után járó oly tartozások megváltásáról intézkedik, melyek szolgalmi teherkép a szőlőbirtokot terhelik; mert a jelen per tárgyát képező szőlőnek alperes általi birlalása, nem pedig birtoklása az A. alatti haszonbérleti szerződésen alapulván, az által tisztán és kizárólag csakis haszonbérleti viszony keletkezett és keletkezhetett; a per érdemére ezek szerint az 1868. 29. t. cz. szabályozta megváltási eljárás szabályai alkalmazhatók nem lévén, elvetendő volt alperes azon kifogása, hogy a kikötött haszonbér fizetésével nem tartozik, mert a hivatkozott törvény ily tartozásoknak fizetését megszüntette, és e szerint mellőzendő volt az alperes által állitólag tartozatlanul fizetett 1 évi haszonbérnek visszafizetése iránt emelt ellenkövetelésnek tárgyalása és megítélése is. Ellenben, miután alperes nem tagadta, hogy az 1870. évre járó 25 ft 20 kr haszonbéri összeggel tartozik, őt ennek megfizetésében elmarasztalni kellett. Minthogy pedig az A. alatti szerződéses alapuló haszonbérlési viszonynak megszűnte a C. alatti felmondással igazoltatott, és mint hogy alperes a haszonbér fizetését elmulasztotta, azt, a törvények értelménél fogva a haszonbérlettől elmozdítani kellett, mert figyelembe nem vétethetett alperes azon kifogása, hogy a kereset idő előtti, a mennyiben azt az A. alattiban érintett becslés nem előzte meg, mert további figyelembe vehető nem volt alperesnek a^on kifogása sem, — hogy az A. alatti szerződésben, nincs megállapítva felperesnek felmondáshozi joga és pedig azért nem, mert ehez való jog a bizonytalan időre kötött haszonbérlő szerződésekre nézve, mindkét szerződő felet a törvénynél fogva illeti; és mert a becslésnek nem eszközlése nem felperes mulasztása a mennyiben az egy alperesnek adott jog, — melynek gyakorolhatása ezt illeti és minthogy alperes az e jogon támasztható ellenkö vetéléseit a per során fel nem számította, azok az eljárás tárgyát nem is képezhetvén, felperes kereset kéretéhez képest alperes feltétlenül elmarasztalandó volt. Ezen ítélet ellen alperes semmiségi panaszszal élt, felhozván, hogy a bíróság illetéktelenül oly viszony felett ítélt, mely az 1868. 29. t. cz. által megszüntettetett, s külön eljárásra lett utasítva; — hogy a 297. §. 3) pontja szerint semmis az ítélet, mert a felperesi szerződés kérdésében határozat lett volna