Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. V. folyam (Budapest, 1872)

ból származik, tehát nem bíróilag megállapítandó, hanem már előre meghatározott követelésről van szó. Ily követelés pedig — tekintve az összeg magasságát — nem tartozik a törv. rendtartás 93. §-a szerinti sommás eljárásra, s nem vonható a hivatolt §. k) pontja alá. Felperes erre azt válaszolta, hogy alperes nem veszi tagadásba, miszerint felperes keresetét munkadíj czimén indította. A 93. §. k) pontja világosan rendeli, hogy ily követelések határozatlan összegig sommás eljárás alá tartoznak. Hogy a jelen munkadíj iránti követelés szerződésen alapszik, az igen természetes s a dolog természetéből folyik, mert a munkadíj iránti követelés már szerződést feltételez, de e tekintetben a k) pont különbséget nem tesz. Erre a bíróság végzésileg alperes kifogását elvetette, mely ellen alperes semmiségi panaszát bejelentette. Ezután alperes egy másik kifogással élt. Tagadta ugyanis, hogy ő az R. testvéreknek érdektársa lenne, de ha az lenne is, miután felperes követelése az R. testvérek peréből származik, ezek őt (alperest) szavatolni tartoznak, mely okból a szavatosságnak helyt adni s felperest rendes eljárásra kérte utasítani. Felperes azt válaszolta, hogy alperes a követelt munkadijt saját személyében kötelezte, és pedig feltétlenül, ha tehát érdekközösség van köztük, visszkereset utján érvényesítheti, de szavatosságnak helye nincs. Alperes ismételte, hogy a keresetlevélben előadottakból kitűnik, hogy ő csakis annyiban kötelezte magát, a mennyiben a R. testvérek helybeli megbízottja. Szavatosságnak tehát van helye. Felperes határozottan tagadta, hogy alperes a kötelezettséget, mint meghatalmazott megbízott tette volna. Ellenkezőleg, mint az A. alattiból kitűnik, ezt mint érdektárs saját személyében tette, kérte ezen kifogás elvetését. A biróság ezen kifogást is végzésileg elvetette, s a feleket érdemleges tárgyalásra utasította. Ezután, s folytatólag f. évi máj. 6-án érdemileg letárgyaltatván az ügy, az elsőbiróság a megejtett tanuzások után f. évi máj. 13-án 12,313. sz. a. következő Ítélet hozatott: Alperes köteles a kereseti 2500 ft tőkét, ennek f. évi ápril hó 26-ik napjától számítandó 6% kamatait, az illetékkiszabási hivatal