Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. V. folyam (Budapest, 1872)

116 határnapot tűzött ki, mert nevezett tanú által felhozott aíon körülmények, hogy az alperessel ellenségeskedésben élt, egyedül az ő ebbeli vallomására általa leteendő eskü által lenne igazolható, s ez a kihallgatás alkalmával elmulasztatott, ennélfogva nevezett tanúnak fenntebbi vallomása hittel leendő megerősitése szükséges. Ez ellen ugyanazon tanú semmiségi panaszszál élt; mert ezen végzés a törvénykezés feladatánark nem felelhet meg, miután panaszló az átalános kérdések intézése előtt a bíróságnak kijelentette, mi a jegyzőkönyv utolsó kikezdése szerint is igazolva van, a) hogy özv. K. Juliannával sógorsági rokonságban áll, b) hogy alperes részéről Gr. Antal felperes által követett lakbéri ügyben, mint vallott meghatalmazottja járt el, c) hogy ezen meghatalmazásból kifolyólag özv. K. Juliannával el lenségeskedésben áll, hogy ezek folytán a tanúskodást a ptr. 207. §. szerint jogosan megtagadja, s hogy a tanúság tételről magát alapos okon felmenteni kérte. Tehát tvszéknek nem volt szabad ezen okokat elmellőzni; mert tanú csak is döntő ténykörülmények iránt a kihallgatás befejeztével nem az átalános kérdésekre, s illetőleg olyan .körülményekre, melyek a tanúnak hivatalból, vagy az ellenfél kifogása folytán is, a tanuskodási kizárást maguk után vonják, a ptr. 204. §-a szerint esketendő meg, az eljáró tvszék tehát a ptr. 206. §-ának helytelen alkalmazása által semmiséget követett el; mert a tvszék a ptr. 207. §. rendeletét mellőzvén, tanuképeni kihallgattatását, illetőleg megeskedtetését az immár jegyzőkönyvileg kinyilatkoztattakraa ptr. 192. és 207. §§-ai ellenéro rendelte el, és ezen czélra határidőt tűzött ki, s midőn ezen neheztelt határozat a törvény értelmében végre nem hajtható, a tvszék a ptr. 297. §. 1. és 10. pontja értelmében semmiséget követett el. A semmitőszék a semmiségi panaszt elvetette; mert annak megitélése, hogy panaszló a tanúság tételére bocsáttató, illetőleg kötelezhető-e, nem tartozik a semmitőszék hatásköréhez ; mert azon okból, mivel a neheztelt végzés állítólag végre nem hajtható, csak a tanú állitó felperes élhetne a ptr. 297. §. 10. tételére alapított semmiségi panaszszal, miután annak végre-