Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

93 Mindezek folytán az alperes által ajánlott tanúkihallga­tási bizonyítéknak, mint feleslegesnek mellőzésével, alperes a kereseti kérelemhez képest marasztalandó volt. Ezen Ítéletnek az illetőséget megállapító része ellen al­peres semmiségi panaszt, többi része ellen pedig felebbezést adott be; a semmiségi panaszban felhozván: hogy a polg. törv. rendts 93. §-ának k) pontja alá csakis szolgálati viszonyból folyó munkabérek tartoznak, s nem egy­szersmind a felperesi keresetben követelt dijak is. Ilyen értel­met tulajdonított a törvényhozó hatalom ezen pontnak, a mint ez más országokban s jelesen a lajtántuli országokban az illetőségi törvény 15. §-ban is előirva van. Felhozta továbbá: hogy felperes tulajdonképen kártérí­tési alapon mozog, s csak azért erőszakolta rá a munkadíj czi­met, hogy ez által sommás uton léphessen fel. Ámde, ezen esetben nincs törvényes alapja a 3^2 ftnyi készpénz kiadásnak, melyre a „tartozik" elnevezést rá erő­szakolni alig lehet. Világos tehát, hogy felperesi kereset a törvény világos szavai szerint, s az összeget is tekintve, sommás útra sehogy sem tartozhatik. Kérte ezek alapján az illetőséget leszállítani, s felperesi keresetet elutasitani. A. m. kir. Curia, mint semmitőszék, a semmiségi panaszt elvetette, s az egyúttal közbetett felebbezés folytán az ügyira­tokat a pesti kir. Ítélőtáblához áttette. Mert az ügyvédi munkadíj és költségek czimén keresetbe vett követelés hason jogitermészettel birván, a kereset illető­ség tekintetében a polg. törv. rendt. 93. §-a k) pontjának ren­delkezése alá esik, — minélfogva az eljáró biróság illetőségét helyesen állapítván meg, a semmiségi panaszt elvetni, s a közbe­tett felebbezés folytán az ügyiratokat a pesti kir. Ítélőtáblához áttenni kellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom