Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

75 tekintendő, sőt ha ügyvéde lett volna is, mulasztása jogvesztést maga után nem vonhat: igazolással élni joga van. Felperesek erre azon megjegyzést tették, hogy a felhivott távsürgöny csak kifőzött terv volt, mert P. Imre decz. 12-én már tudta, hogy az itélet kézbesittetett, tehát el nem hihette, hogy az decz. 21-én lett volna kézbesítve, s hogy az jan. 5-ig, s igy 24 nap múlva lészen felebbezendő. Hogy F. Ferencz volt a meghatalmazott ügyvéd, a meghatalmazvány eléggé mutatja, s 747. ez. a. a periratokat is ő ellenjegyezte, arra pedig, hogy ujitott perben ügyvéd mulasztás esetén igazolásnak lenne helye, törvény nincs. P. Imre és F. Ferencz ügyvédek tanácskodásra nem bocsáthatók. Az E. és F. alattiakból csak az tűnik ki, hogy P. Imre ügyvéd a viszonválasz beadási napja után kérdezősködött. Egyébiránt felperes egész érvelése törvényes alappal nem bírván, miután elhárithatlan akadályt nem igazol, kérelmével elutasítandó. A törvényszék 1871. febr. 16-án 768. sz. a. hozott végzése által, alperest igazolási keresetével elutasította, s felperes félnek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő 11 ft 44 krnyi költségekben marasztalta. Mert az elhárithatlan akadály, mely miatt a feiebbezvény beadásának határnapja elmulasztatott, igazolva nincsen. Ilyenül ugyanis nem tekinthető az igazolást kérő fél által v. alatt becsatolt, F. Ferencz ügyvéd (alperesnek az ujitott perben meghatalmazottja) által P. Imre ügyvédhez intézett, és ennek már mult évi decz. hó 12-én kezéhez jutott táviratban foglalt azon állítólagos tévedés, mely szerint az itélet decz. kézbesítése 21-ére tétetett, mert egyrészt ezen táviratozás szüksége indokolva nincsen, minthogy az ujitott perben F. Ferencz ügyvéd volt igazolást kérőnek okmányilag igazolt meghatalmazottja, s e minőségben P. Imre ügyvéd az egész ujitott per folyamában nem szerepelt, s nincs kimutatva, hogy a feiebbezvény beadására az lett volna megbízva; másrészt pedig, ha csakugyan P. Imre ügyvéd lett volna is a feiebbezvény benyújtására hivatva, a távirat szövege által állítólag okozott tévedés, a törvényben jártas szakférfiúnál fel nem tehető, miután azonnal észrevehette, hogy a decz. 12-én kelt táviratban oly ítéletről, mely decz. 21-én kézbesittetett, szó nem lehet, s ha csakugyan tévedés fenforgott volna, miután az ítélet már decz.