Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

Néhai atyjuknak Eperjes városában és határán ingatlanai maradtak, melyek az eperjesi 177. számú telekjegyzőkönyvben mindez ideig a néhai nevén állanak, 3 melyek után ők, mint törvényes örökösök az átszálitási illetéket 2 •/. szerint ki is fizették. Minthogy pedig a 3 */• és 4 •/. alatti szerint, a kérdéses hagyatéki fekvőkre nézve bíróságon kivül kiegyeztek, kérték ezek alapján a hagyatéki eljárást megindítani, s annak folytán a hagyatékot az egyezség értelmében az illetőkre átadni. A törvényszék folyamodókat 1870. aug. 24-én 968. sz. a. hozott végzésével a perrendtartás 562. §-ához képest az illetékes birósághoz utasította. Kérelmezők ezen végzés ellen törvényes időben semmiségi panaszt emeltek, — mert a sérelmes végzésben hivatkozott 562. §. jelen esetre épen nem alkalmazható; - mert a hagyatéki fekvők az elutasító törvényszék területén létezvén, azoknak átadására más bíróság illetékes nem lehet; ezen felfogást támogatja a törv. rendt. 580. §-a, hol ,,az illető birtok bíróságról" van szó, mely bíróság előtt azt kell kimutatni, hogy kit vagy kiket illet az örökség; ez támogatja az 589. §., mely a birtokbiróságnak megrendeli, hogy ha a 45 napi hirdetmény után, a netán jelentkezett örökösök közt a hagyaték peressé válik, ez esetben a perre utasított feleket az örökösödés birájánál leendő fellépésre utasitsa, következve csakis ezen esetben lenne a 37. §-ban megjelölt bíróság illetékes. A törvényszék ezekhez képest helytelenül mondotta magát illetéktelennek, minélfogva a 297. §. 5) pontja alapján a sérelmes végzést megsemmisíteni sa bíróságot az 580. §-ban körülirt eljárás megindítására kérték utasítani. A m kir, Curia, mint semmitőszék, a semmiségi panasznak a ptrdts 297. §-ának 5) pontja alapján helyt adott, s a neheztelt végzést megsemmisítvén, az eljáró törvényszéket panaszló felek kérvényének törvén}rszerü elintézésére utasította. Mert a f. évi jan. hó 4-én 968. sz. a. beadott kérvényben panaszlók, mint néhai S. Imre nagykorú örökösei, az ingatlanságból álló örökségnek — melyre nézve hivatalos eljárás nélkül maguk közt kiegyeztek — a köztük létrejött egyesség alapján az illető örökös részére leendő átadását szorgalmazzák; ily esetben pedig a perrendtartásnak nem 562, hanem 580-dik