Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

22 hol az ingókra a végrehajtást, az ingatlanokra pedig a becslést nem eszközli senki, de időveszteséggel is jár. A 297. §. 18-dik pontja alapján kérte tehát a végzést megsemmisíteni s a törvényszéket szabályszerű eljárásra uta­sitani. A m. kir. Curia, mint semmitőszék, a semmiségi panaszt elvetette, mert a polg. törv. rendt. 353. §-a szerint oly esetben, midőn biróságok, melyek dologi törvényhatóságot nem gyako rolnak, ugyanazon végzésben ingó és ingatlanokra egyidejűleg rendelnek végrehajtást, annak foganatositására az illető dologi bíróságot tartoznak megkeresni; minthogy pedig a telekkönyvi hatóság azon birtokbiróságnak szakosztályát képezi, melynél a telekkönyvek vezettetnek, a polgári törvényszék azáltal, hogy Liptómegye központi szolgabirói bíróságának hozzá küldött végrehajtást rendelő végzését további eljárás végett a telek­könyvi hatósághoz tette át, mely a végrehajtási foglalást az ingókra is vagy kiküldötte által, vagy megkeresés utján esz­közölheti, semmiségre okot nem szolgáltatott; minélfogva az alaptalan semmiségi panasz elvetendő volt. 344. Örökösödési ügyekben az egyes (szolgabirói) bíróság a ptr. 562. és 583. §§-aí értelmében csak az előleges intézkedések és az ingókra vonatkozó sommás osztály megtételére levén hivatva, ingókból álló hagyatéknál is, mihelyt az egyezség nem sikerül, a perre utasítás és további eljárás a törvényszék illetőségéhez tartozik. I. (1870. nov. 17-én 11,932. sz. a. hozott határozat.) Sz. szül. S. Emma és S. Gusztáv Eperjesváros törvény­székéhez 1870. jul. 4-én 968. sz. a. beadott kérvényükben azt adták elő: hogy atyjuk S. Imre a •/. alatti anyakönyvi kivonat sze­rint 1867. aug. 21-én Zemplénmegyébe kebelezett Klazán köz­ségében elhalt, örököseiül kérelmesek maradván, kik mindketten nagykorúak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom