Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

185 Idejárul, hogy folyamodóné kérelme el is évült, a mennyiben a birtok 3 éven tul alperes nevén áll. Felperesnő tagadja, hogy férjéért alperes adósságokat fizetett volna s megjegyzi, hogy az A. a. irat nem zálogszerződés, hanem engedmény arra nézve, hogy alperes a birtokot kiválthassa és használhassa addig, mig azt a felperesi család a terhek kifizetése mellett tőle átveszi. Ezután még több tárgyalás is tartatott, de ezeknél csak az eddig előadottak ismételtettek. Ezek után Biharmegye telekkönyvi tvszéke 1870. ápril 22. 1720. sz. a. következő végzést hozott: A birtok visszaváltási jog bejegyzése iránti kérelem alapját képező, — azonban a tárgyalási jegyzőkönyv mellől eltűnt okirat létezése s annak 1854. febr. 9. lett kiállítása, valamint oly értelmű tartalma is, mely szerint néhai Sz. L. alperest a másoknál birói zálogban levő sz. a-i birtokrészének magához váltására felhatalmazta, alperes pedig részint magát arra kötelezte, hogy egy az ezen egyesség folytán magához váltandó birtokrészt, valamint a sz. a-i birtok azon többi részét is, melyek birói zálogképen már az egyesség kelte előtt az ő birtokába kerültek Sz. L-nak vagy örököseinek kivánatára a birtokon fekvő terhek kifizetése mellett bármikor visszabocsátandja az 1864 869. sz. a. beiktatott vizsgálati jegyzőkönyvből is a feleknek erre következett tárgyalások alkalmával tett előadásaiból minden kétséget kizárólag kiderittetvén, miután alperes a tárgyalás során maga is beismerte, hogy az elveszett okiratban arra kötelezte magát, miszerint minden birói zálogkép birt vagy magához váltott Sz. L-féle fekvő javakat Sz. L-nek vagy örököseinek a kérdéses birtokon fekvő terhek kifizetésének felvétele mellett bármikor visszabocsátandja, az okirat ily tartalma pedig nem az ősiségi nyiltparancs 19. §-ban érvénytelennek nyilvánított zálogkötés természetére mutatna, hanem azt tanúsítaná, hogy alperes még a zálogváltó kereset megindithatására kiszabott határidőn belül a zálogváltási joggal biró Sz. L-nak a nélkül, hogy ez alkalommal zálogitás történt volna, hosszabb és tetszéstől függő határidőt engedett, alperes tehát a nyiltparancs 24. §. jótéteményéről lemondva, a kiválthatási határidőre nézve Sz. L-sal az ennek örökösei által is élvezhető oly egyességet kötött, mely magánszerződési természeténél fogva a kiválthatási időre nézve már az érintett nyiltparancs