Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

186 nem 24., hanem 23. §-nak alkalmazása alá esik, e szerint pedig felpereseknek, mint néhai Sz. L. utódjainak a kiváltásra nézve még nyilt határidejük volna, és a pusztán a kiváltásra vonatkozó egyezkedés, valamint már a raeginditott per folyamában, ugy peren kivül is meg van engedve, és alperes oly saját ténye ellenében, mely szerint a F. M-nél birói zálogban volt birtokrészt épen a kérdésben forgó egyesség nyomán váltotta magához, oly ellenvetéssel, hogy amaz egyesség nem komoly szándékkal köttetett, épen nem élhet, mint ezért, mint pedig azért is, mert a kérdés alatti egyesség az ügyiratok mellől elveszvén, felperes féltől addig is, mig a meginditandó zálogváltó per során igazainak begyőzésére nézve a törvénykezési rendtartás által engedett minden bizonyítékait felhasználhatná, e biztosítást megvonni nem lehetne, a kiváltási jog feljegyzésének hely adatik, és a telekhivatal ehez képest utasittatik, hogy néhai Sz. L. örökösei részére a sz. a-i — számú tvkönyvben A. I. alatt bejegyzett nemesi birtokra nézve a zálogkiváltási jogot mindazonáltal az 1862. szept. hó 3-án, mint a bejelentés napját megelőzött időben zálogjogot szerzettek jogsérelme nélkül jelen végzés jogerőre emelkedése után jegyezze fel. A pesti kir. Ítélőtáblán alperes felebbezése folytán 1871 jan. 12. 15,938. sz. a. végeztetett. Az e. b. végzés megváltoztatásával bejelentő zálogvissz, váltási jogának feljegyzése iránti kérelmével elutasittatik, s bejelentés feljegyzése jelen végzés jogérvéuyessé váltával kitöröltetni rendeltetik, a költségek pedig meg nem Ítéltetnek. Indokok: A bejelentés alapjául szolgáló Sz. L. Sz. F. között 1854. febr. 9. létrejött szerződés az iratokból eltévedvén, annak tartalma a jelen ügyben álló felek bemondásai szerint igazoltnak veendő, e szerint pedig Sz, L. feljogosította Sz. F-et, hogy az ő F. Mártonnál zálogban levő, de már birói végrehajtás alatt álló birtokát, mely a sz. a-i — számú telekjegyzőkönyvben A. I. alatti birtoknak egy a tárgyalás során meg nem határozott részét képezi, kiválthatja, Sz. F. pedig viszont arra kötelezte magát, hogy a kérdéses birtokrészt Sz. L-nak vagy örököseinek a kiváltási áron visszabocsátandja. Sz. F. a kérdéses birtokrészt tettleg kiváltván, annak birtokosává és tulajdonosává vált. Ezekből tehát kitűnik, hogy Sz. L. és F. között a kérdéses birtokra nézve az akkor már érvényben volt ősiségi