Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

161 pátens csak azokról intézkedik. Nemo plus juris in alterum transferre potest, quam ipse habét. Elsőrendű alperes felperesek oldalagos öröklési jogát R. Mátyás hagyatékára nézve nem kifogásolta, 2-odrendü alperes gondnoka pedig elismerte, hogy felperesek az 1-sőrendü alperes által a perhez csatolt házassági szerződés valódiságát el nem ismerték. Elsőrendű alperes, mint anyjának természetes fia anyja utáni törvényes örökösödés czimén a kérdéses volt úrbéres ingatlanságból a 44. számú háznak csupán birói becsüjét kivánhatná. Nem áll, mintha a ház alatt az egész jobbágytelek volna értendő, belsőség és külsőség megkülönböztetendő levén. Elsőrendű alperes, felperesek rokonának oldalagos örökösödés czimén kizárólag felpereseket illető vagyonát, melyhez alperes anyjának jogczime nem volt, s melyet roszhiszemüleg Íratott nevére, ettől nem nyerhette, nevére át nem Írathatta. E birtokot elbirtoklás utján sem szerezhette meg, mert az osztrák ptkönyv 1467-ik §-ban megkívánt kellékeknek nem felelt meg. — Roszhiszenm bitorlót kiskorúsága nem menti, mert beismerte, hogy a vitás birtok R. Mátyás tulajdonát képezte. Mely felebbezés következtében a m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék 1871. évi márcz. 9-én 1322. sz. a. következő ítéletet hozott: A pesti kir. ítélőtábla végzése helyesebben ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. XVI. A jövendőben bekövetkezhető kár, kártalanítási kereset alapját nem képezi. (1871. évi márcz. 9-én 1236. sz. a. kelt határozat.) H. Gottlieb, illetőleg ennek engedményese Sz. Mór felperesnek, W. testvérek és E. alperesek elleni, 6500 ft kártérítési összeg és járulékai iránti perében, Nagyváradváros törvényszéke 1870. évi szept. 24-én 3791. sz. a. következő ítéletet hozott: Döntvénytár. IV.