Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

li lapította, az az ingatlanokra nézve azonban illetőségét leszállította, felperesek részéről semmiségi panasz jelentetett be; ugyanazon nap és szám alatt hozott azon további végzés ellen pedig, melynél fogva a fenebbi semmiségi panasz folytán az ügyiratok felterjesztése rendeltetett, ugy az előbbeni végz s ellen is, elsőrendű alperes is semmiségi panaszszal élt. A m. kir. Curia, mint semmitőszék, ezen semmiségi panaszok folytán, az illetőség kérdésében hozott végzésnek azon részét, mely által az eljáróbiróság illetőségét az igénykeresetnek az ingatlanra vonatkozó részére nézve leszálli totta, a polg. törv. rendt. 297. §. 1) pontja és a 304. §. alapján hivatalból megsemmisítette, mindkét semmiségi panaszt többi részeiben azonban elvetette; mert az emiitett ingatlan csakis az utolsó tényleges birtokra nézve képezte a sommás visszahelyezési per, és annak folytán elrendelt végrehajtás tárgyát, a tulajdonjog kérdése tehát jelen perben eldöntve nem lévén, s a végrehajtás is egyedül a tényleges birtokba való visszahelyezésre lévén irányozva, ily végrehajtás ellenében a tulajdonjog iránt emelt igénykeresetnek helye nem lehet] ellenben, a mi az igénykeresetnek a követelések behajtása végett lefoglalt ingókra vonatkozó részét illeti, erre nézve az illetőség a polg. törv. rendt. 467. §-a alapján helyesen állapíttatott meg, s az eljáró bíróság az által, hogy tekintettel arra, miszerint az illetőséget részben leszállította, az ügy érdemébeni tárgyalás és határozat hozatal előtt az ügyiratokat a bejelentett semmiségi panasz folytán a polg. törv. rendt. 99. §-a értelmében felterjesztette, szabálytalanságot el nem követett, ennélfogva a semmiségi panaszok többi részei elvetendők voltak. 336. Több felperes társnak a perköltségek fizetésében lett elmarasztalásakor, egyetemleges fizetési kötelezettség csak azon esetben létezik, ha ez a marasztaló határozatban határozottan kimondatott. (1870. decz. 2-án 10,739. sz. a. hozott határozat.) A. Márton 1870. aug. 4-én 1089. sz. a. végrehajtási kérvényt nyújtott be Szepesmegye törvényszékéhez, melyben