Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. I. és II. folyam (Budapest, 1874)
78 36 tagból álló osztály teljes, s azok nem jelennek meg mind a tárgyalásra, — nem pedig azon esetben is, ha a szolgálattevő esküdt osztályból két tag hiányzik; b) Az eljárás lényeges formái megsértettek, mert nem jelenvén meg a tárgyalásra több mint 23 esküdttag, a kiegészítésnek szabad választás utján kellett volna törrénni, ezen választási szabadság azonban korlátoltatott azáltal, hogy a polgármester a szolgálatban levő 36 polgáron kivül még 37 polgárt, mint póttagot berendelt; mert ezáltal a választás ezen 37 póttagra szoríttatott, kik jeleleniévén a választó esküdtek erkölcsileg kényszerítve voltak közülök választani. Itt még azon fbrmasértés is követtetett el, hogy a sajtóbiróság a polgármester által összeirt póttagokat összeírván, az ösázeirásból többeket, és pedig olyanokat hagyott ki, kik ellenzéki embereknek ismertetnek, névszerint a mellékelt bizonyítványok szerint Dr. F. G., F. G. és H. M. Ezek tehát kiegészítő tagokul nem választathattak meg. A kiegészítés e szerint oly tagokból történt, kiket a sajtóbiróság, mint a kormánytól függő hatóság állított össze, mi vádlottra különösen hátrányos volt azért, mert a megjelent 23 rendes esküdtből csak öten, a törvénytelenül berendelt 37 póttag közül pedig heten foglaltak helyet a 12 esküdtszéki tag között; ekként az esküdtek többsége nem szolgálatban álló esküdtek, hanem a törvényellenesen berendelt póttagok sorából állott. Formasértés követtetett el továbbá azáltal, hogy D. J. biró a közvádlónak előadását helyeslő integetésekkel, a vádlott és védője beszédét pedig gúnyos és roszalást kifejező taglejtésekkel, többször nevetéssel is kisérvén, az esküdtekre hatni igyekezett, — és feltehetőleg hatott is; c) a vétségre a törvény helytelenül alkalmaztatott; mert habár az esküdtek a vádbeli czikk kitételeiben rágalmat ismertek is fel, azokban azonban rágalom nem foglaltatik, mert a panaszolt czikkben egyetlen egy állítás sem koholt; — nem levén tehát a rágalom tényállása bebizonyítva, nem lehetett az 1840: 18. t. cz. 11. §-át alkalmazni, hanem a sajtóügyi rendelet 71. §-a értelmében az esküdtszék határozatát felfüggeszteni kellett volna. Ezek alapján az ítéletet megsemmisíteni, s az ügyet uj esküdtszék elé utasítani kérte. A m. kir. curia mint semmitőszék következő határozatot hozott:
