Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. I. és II. folyam (Budapest, 1874)

172 miatt beadott igazolási kérelem tárgyalására Szathmár város törvényszéke, mint telekkönyvi hatóság, 1869. szept. 3-án 1104. sz. a. kelt végzésével, határnapul azon évi szept. hó 30-ik napjának d. u. 2 óráját tűzte ki. E végzés ellen felperes N. J. törvényes időben semmiségi panaszt adott be, melyben kérte, hogy a végzés megsemmisíttessék, az igazolási kereset visszautasittassék, és az azt kérő fél a bírósággal együtt egyetemlegesen 11 ft 51 kr megtérítésében elmarasztaltassák, mert a törv. rendt. 306. §-a szerint az igénykereset beadásának elmulasztása miattigazolásnak nincs helye; de nem is lehet, mert a törv. rendt. 473. §-a szerint az igénykereset mindig beadható, oly különbséggel: hogy az elkésetten beadott igény csupán a vételár feleslegére nézve érvényesittethetik. A m. kir. Curia, mint semmitőszék N. J. semmiségi panaszának helyt adott, a városi törvényszéknek 1869. szept. 2-án 1104. sz. a. hozott végzését megsemmisitette, s az igazolást kérő U. G. ügyvédet a semmiségi panasz költségeinek, 11 frtöl krnak megtérítésében elmarasztalta, mert az 1868. LIV. t. cz. 306. §-a által az igénykereset beadásának elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs, s a 472. §. szerint az igénykereeet az e §-ban foglalt megszorítással az elmulasztott határidő igazolása nélkül is beadható. 150. A házassági elválásból felmerült vagyoni követelések iránti keresetek nem tartoznak azok közé, melyekre nézve a ptr. 53. §-a értelmében a birói illetőségtől eltérésnek helye nem lenne. (1870. ápril 8-án 2899. sz. a. kelt határozat.) Sch. szül. KI. Terézia, mint felperes Sch. N. ellen, 4023frt 25 kr női hozomány és jegyajándék iránt indított keresetében előadva : hogy az A. alatti legfőbb itelőszéki Ítélettel a közte és alperes között létező házassági közösség feloldatott, s ennek folytán a B. alá csatolt házassági szerződés szerint jogosítva van női hozományát s jegyajándékát követelni, alperest 4023 írt 25 krban elmarasztalni kérte. Ezen kereset tárgyalása befejeztetvén, a törvényszék 1869. decz. 18-án 4467. sz. a. következő végzést hozott: