Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. III. kötet (Budapest, 1906)
Tiltott cselekmények. 149 1876: XIII. i.-cz. 113. §.: Azon cselédszerző, ki tudva rossz, haszonvehetetlen vagy megbizhatlan cselédet ajánl szolgálatba, kártérítésre szorítandó mindazon károkért, melyek az ilynemű elhallgatott hibák folytán a gazdára háramolnak. Tekintve, hogy a gazda a cselédje által okozott kárért csak annyiban lehet felelős, a mennyiben a cseléd gazdája megbízásában járván el, a kártétel ezen megbízás teljesítése körében követtetik el és magával a megbízással okozati összefüggésben is áll, mindez azonban a jelen esetben kimutatva nem lett: a táblának Ítélete, a mennyiben felp. keresetével elutasíttatott, hhagyatik. (87. febr. 24. 936.) Budapesti tábla : Tekintve, h. a gaz'da alkalmazottjainak harmadik személyek ellenéber. elkövetett károkért csakis annyiban volna felelőssé tehető, a mennyiben bebizonyíttatnék, h, olyan egyént alkalmazott, ki feladatának rendszerinti teljesítésére képtelen, a mit a jelen esetben felp. az alp. kocsisáról ugyan állított, de nem bizonyított. Ily körülmények közt tekintve, h. alp. ellen a bűnvádi eljárást az egri tszék mint fenyítő bíróság 1992/91. sz. végzéssel megszüntette, és igy felp.-nek kára mtérítése iránt csakis a kárt okozott kocsissal szemben van kereshetőségi joga, mindezeknél fogva felp.-t keresetével elutasítani kellett. (94. ápr. 5. 47/94.) — Curia : Ilhagyja indokainál fogva és azért, mert felp. nem bizonyította, azt sem, h. alp.-t, a ki szintén azon kocsin ült, a melynek hajtása közben felp. elgázoltatván, sérülést szenvedett, személyileg bármily vigyázatlanság vagy mulasztás terhelné, vagy pedig, h. alp. oly tényt követett el, a melynek alapján ellenében felp. kártérítést követelni jogosult volna. (95. okt. 10. 5774/95.) Habár a gazda szolgájának oly cselekményei avagy mulasztásaiból származó károkért, melyek a szolgálat teljesítése közben előfordulnak, kártérítéssel tartozik ; minthogy azonban az, hogy felperes lova megsérülésének alperes szolgája volt egyedül oka, kellő határozottsággal meg nem állapítható, ennélfogva alperesnek kártérítési kötelezettsége sem lévén megállapítható. (99 ápr. 2. 5050.) A mennyiben a megbízottat felelősséggel járó vétkes mulasztás terheli, ez csak kártérítési perrel támadható meg, melynek tárgya azonban csak bekövetkezett kár lehetvén, valamely esetleg bekövetkezhető, mennviségileg ismeretlen kár megtérítésére föltételesen nem támasztható. ll.fi. 81. jun. 22. 556.) Alperes saját beismerésével be van bizonyítva, hogy az 1882. jul. 22-én estve 9—10 óra között, midőn bérleti földjéről kocsin haza ment, kocsijának rúdja felperes lovát átdöfte, mely azonnal a helyszínén elhullott: ellenben a mentségül felhozott ama körülmény, hogy lovai megbokrosodván, őt elragadták és hogy midőn a vele szembe jövő kocsit észrevette, az ezen volt személynek már 80 lépésnyiről kiabált, hogy az útból térjen ki, részint bizonyítva nincs, részint pedig döntő körülményül nem szolgálhat, mert azt, hogy alperest lovai ragadták volna, határozottan P János tanú sem állítja hanem B. Mátyás tanú vallomásával és alperes saját előadásával egyezőleg azt bizonyítja, hogy alperes lovai csökönyösek. szilajak, alperes ezen előtte ismeretes körülmény miatt annál inkább köteles volt lovai fékezésének módjáról kellően gondoskodni s arra ügyelni, hogy lovainak ismert rossz tulajdonsága mellett másnak kárt ne okozzon; a kitérésre való felhívás pedig, ha bizonyítva lenne is, hogy azt hallotta felperes veje, ki a lovakat hajtotta, alperest mennyiségileg tanuk által kellően igazolt kárnak, melyet legalább is a szükséges óvatosság elmulasztása által okozott, megtérítésétől nem mentesítheti és ezeknél fogva az alperes mentségéül felhozott körülményekre nézve ajánlott eskü alkalmazásának nem találtatott helye. (C. 83. aug 21. 5640.) Olyan károkért, amelyeket az alkalmazott a vállalkozóval szerződési viszonyban nem álló 3-ik személyek tárgyain elkövet, a vállalkozó csak annyiban volna felelőssé tehető, amennyiben bebizonyíttatnék, hogy olyan egyént alkalmazott, a ki feladatának rendszerinti teljesítésére képtelen, amit a jelen esetben felperes az alperes kocsisáról nem is állított. Ilyen körülmények között felperesnek kárának megtérítése iránt csakis a
