Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. III. kötet (Budapest, 1906)

120 Kötelmi jog. keztében megsérült és látóképességét elvesztett félszemnek bennhagyásából a másik szemre bárulható veszélv nem ok a kártérítési összeg fölemelésére. (C. 904. nov. 15. 6466.) Jogszabály, hogy a ki olyan ipart vagy üzemet folytat, mely már a természeténél fogva veszélylyel jár és nemcsak az alkalmazottjaira, hanem az idegenekre is veszélyt idézhet elő, a veszélyből eredő kárért a vállalkozó felelős, tekintet nélkül arra, hogy a kár bekövetkezése valamely mulasztására vezethető-e vissza, kivéve azt az esetet, ha erőhatalom, vagy a károsult félnek a hibája okozta a kárt. Ilv üzem a gőzhajózási vállalat is, (Bp. tábla : 1904. nov. 18. I. G. 324.) A munkaadó munkásai részére üvegalju — használat közben az összetörés esélvének könnyen kitett — lámpásokat tartott, munkaközben a lámpa alja eltörött, a kőolaj meggvuladt, s ennek folytán a munkás megsérült. — A munkaadó kartérítési * kötelezettsége megállapíttatott, mert a sérülés a testi épségre könnyen veszélyessé válható eszköz alkalmazása folytán keletkezett, s mert ezen kötelezettséget az a körülmény, hogy a sérült magát hol és ki által gvógvkezeltette, meg nem szünteti. (C. 1904. decz. 22. 105.) A munkás hajnali egy órától volt elfoglalva s tiltakozása ellenére késő este kellett a kévéket a kocsira rakni : útközben a kévék s a rajtuk ülő munkás a kocsiról lecsúsztak, s ez utóbbi balesetet szenvedett. A baleset közvetlen oka az volt, hogy a kocsi rosszul volt megrakva, s ezt a munkát a felperes egyedül végezte, és bár ez a munka sötétben is végezhető, azonban ilyenkor nehezebb, s fokozottabb figyelmet igényel, felperes pedig a rakodáskor az azon napi megerőltető munka következtében elcsigázott és fáradt volt. Megállapíttatott a munkaadó kártérítési felelőssége, mert ő volt az, a ki a setétben való rakodást elrendelte, annál maga is segédkezett és elmulasztotta arra felügyelni, hogy a sötétben teljesíteni rendelt munka a sötétség, mint természetszerű akadály ellenére is oly helyesen és szakszerűen teljesíttetett-e, hogy abból a lovak hajtásával megbízott felperesre baleset ne származzék. (C. 1904. decz. 22. I, G 422.) A munkaközben valamely tárgy czipelése folytán keletkezett sérv miatt a munkaadó, hacsak a sérv nem az üzem különös veszélyének vagy a munkaadó gondatlanságának következménye, kártérítéssel nem tartozik, mert azt a határt, a meddig a testi erő a test egészségének sérelme nélkül igénybe vehető, csakis az erőkifejtő egyén lévén képes érezni és meghatározni s ez a munkaadó ellenőrzésén és felügyeleti körén kivül esvén : a túlságos megerőltetésből eredt balesetért a munkaadó felelősié nem tehető. (C. 1905. febr. 15. 822/904.) Munkás által a rábízott munka teljesítése közben szenvedett baleset következményeiért a munkaadó felelős, hacsak nem bizonyítja, hogy a balesetet felperes saját hibája okozta A munkaadó a sérült munkását továbbra is teljes javadalmaival alkalmazta, s alkalmazása alatt a munkás oly nyilatkozatot állított ki, hogy a biztosítási társaság által fizetett összeg fejében a munkaadóval szemben minden kárigényről lemond. Ily körülmények közt, ha a munkaadó a munkást utóbb eíbocsájtja, a kárigénynyel szemben ezen nyilatkozatra nem hivatkozhatik, mert az okirat kiállítása idején a rokkantságból eredő károk még nem mutatkoztak. (C. 1905. ápr. 4. 9887/904.) A nem egyes, biztosan és időpont szerint meghatározható eseményből, illetve ily módon megjelölhető balesetből, hanem a magára önkénj elvállalt szolgálat rendszerinti teljesítéséből hosszabb idő folyamán lassan kifejlődött ideg- és elmebajért a munkaadó felelőssége annak ellenére sem állapítható meg, hogy az említeti bajra az általa adott szolgálat minősége, jelesül az alkalmazott egyéniségével, illetve idegzetével arányban nem álló, de önként elvállalt munka, az utazással járó izgalmak és rázkódtatások lehettek befolyással, miután ilyen körülmények közt az említett baj az alkalmazottnak egvéniségéből származónak jelentkezik. (C. 1905. máj. 4. 5682/904 ) A testi épséget veszélyeztető munka káros következménve az arra alkalmas óvintézkedések, védőkészülék utján hárítandó el, s ha a munkaadó ezen óvintézkedéseket elmulasztja, kártérítéssel tartozik. (C 1905. máj. 10. 6684/914,) Az állandóan követett gyakorlat szerint a gazdasági üzem gazdája felelős a használt eszközök által másnak okozott kárért még akkor is, ha a köteles gondosság elmulasztása őt nem terheli, hacsak ki nem mutatja,