Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. III. kötet (Budapest, 1906)

Tiltott cselekmények. 117 azt, h. a tűzvész, mely felp. házát is elpusztította, az ő szalmakazalán támadt és igy innen szállott át a felp. házára. Alp. a tűzveszélyes és gyúlékony anyagoknak a tüzrendészeti szabályokba ütköző elhelyezéséből származó veszedelemre ugy hatósági közeg által, mint magánosok részéről is figyelmeztetve, illetőleg azok eltávolítására utasítva lett, de eredménytelenül, sőt alp. a figyelmeztetésre oda nyilatkozott, hogy a netáni káros következményekért elvállalja a felelősséget. Egymagában az a körülmény, hogy alp. szalmáját és kukoriczaszárát a törvényhatósági tüzrendészeti szabályrendeletben tiltott módon helyezte el, tekintve, h. az ellen felp., mint közvetlenül veszélyeztetett szomszéd a hatóság közbelépését igénybe vehette, az anyagi felelősség megállapítására elegendő nem lenne ; mivel azonban a fentbizonyítottak szerint fenforgő esetben alp. a veszélyre figyelmeztetve, sőt a tűzveszélyes és szabályellenesen elhelyezett anyag eltávolítására rendőrileg utasítva volt. de eredmény nélkül, ezek a bizonyított tények és körülmények az alp.-t terhelő olyan nagymérvű vétkes gondatlanságról tesznek tanúságot, mely megállapítja anyagi felelősségét szabályellenes tényéből felp.-re, mint közvetlenül veszélyeztetett szomszédjára hárult kárért, tekintet nélkül arra, h. maga a tűz mi okból támadt az alp.-nek közveszélyesen elhelyezett gyúlékony anyagában. Fenforogván tehát egyrészről az alp. anyagi felelősségét megállapító vétkes gondatlanság, másrészről bizonyítva lévén ezen vétkes gondatlanság és a felp. által szenvedett perrendszerüen megállapított kár között az oki összefüggés : ezen okokból az elsőbiróságnak alp.-t marasztaló Ítélete helvbenhagvandó volt. (94. decz. 18. 10015/94.) — Curia : H hagyja. (95. jun. 19. 3839 89.) A károsodás nemcsak alperest terheli az elsőbiróságnál felhozott indokoknál fogva, hanem felperest is, a mennyiben ő előtte is ismeretes volt a szőlőhegyi dülős ut veszélyes volta és mindazonáltal a szekér elindulásánál jelen lévén, nemcsak nem gondoskodott a netáni veszély elhárításáról, hanem megengedte, hogy a szekér alperesnek tapasztalatlan fiával induljon ; következésképpen az annak folytán keletkezett kár mind a két fél által egyenlő arányban viselendő. (C. 87. szept. 15. 3125. M. 1310.) Jóllehet, az olajozáshoz különös szakértelem nem is kívántatik, ama munkának végzéséhez mégis bizonyos tapasztalat és gyakorlat szükséges, és hogy erre való tekintettel K. L. II. rendű alperes, a ki az I. rendű alperes, mint csépeltető gazdának a cséplési munka vezetésénél megbízottja volt és a kiért ebből folyólag az I. rendű alperes is felelős, gondatlanul járt el, midőn a pusztán kéveadogatónak felfogadott és gépolajozási munkát előzőleg nem végzett, abban semminemű gyakorlattal nem biró felperesnek a cséplési munka végzése közben ily munkának teljesítését is meghagyta a nélkül, hogy felperesnek ebben a munkában való gyakorlottságáról, illetőleg arról, vájjon ilyen munkát előzőleg valaha végzett, meggyőződést szerzett volna, mely jogi megállapítása a felebbezési bíróságnak annyival is inkább helytálló, mivel az 1893: XXVIII. t.-cz. 1. §-ának a) pontja is kötelességévé teszi a munkaadóknak, hogy a gépek olajozását különös gonddal kezeltessék, továbbá, mert ebből folyólag és a bekövetkezett baleset közötti okozati összefüggésnél fogva az anyagi jog szabályainak megfelelően lett alpereseknek kártérítési kötelezettsége megállapítva, mely alól még az sem mentesíthetné az alpereseket, ha felperes a gépolajozási munkánál a kellő gondosságot netán elmulasztotta volna, mivel oly személv, ki bizonyos gyakorlottságot igénylő munkát még nem végzett, a gondosság kívánalmainak felismerésére is képtelen lévén, nála a kellő gondosság esetleges hiánya mérlegelés tárgyát nem is képezheti. (Pozsonyi t. 1905. jan. 16. 144/904.) A munkaadót nem lehet felelőssé tenni a munkást ért balesetért, ha a baleset a munkás saját vigyázatlanságának volt következménye s nem állapíttattak meg a munkaadó ellenében oly tények, melyek szerint ezen az 1893 : XXVIII. t.-cz. 1. §-ának rendelkezését'megsértette, akár mint munkaadó az általa alkalmazott munkással szemben a baleset következményeinek kötelességszerű elhárítását vagy envhítését megakadályozta volna. (C. 97. jul. 7. I. G. 178.) A munkaadó okvetlenül felelős alkalmazottjainak életeért és testi épségéért s közvetve kártérítéssel tartozik, ha még azokat az óvintézkedéseket is elmulasztja, a melyek veszélyes foglalkozásoknál, közönséges elővigyázat mellett, szükségeseknek bizonyulnak és a melyek a munkaadó részéről könnyen teljesíthetők. (Bp. tábla 5140/89.)