Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

Birtokrendezés. 475 rendeleti joganyag tekintetében beérjük azzal, hogy az illető helyeken utalunk a vonatkozó rendeletekre, hacsak azok magánjogi szempontból nem oly elsőrendű jelentőségűek, hogy teljes szövegben való közlésük a most felállított elv ellenére is szükségesnek mutatkozik. De még a törvényes anyagot sem vehettük át a maga teljességében, hanem annak is csak ma még hatályban lévő részére szorítkozhattunk; és igy jelesül elhagytuk az 1836—1848. évi törvényhozások ama termékeit, melyek, mint az ujabb birtokrendezési szabályok háttere, jelentőséggel bírnak ugyan, de mégis más jogszabályok által hallgatag vagy kifejezetten hatályon kivül helyeztettek. Áttekinthetőség szempontjából az idevágó törvényeket időrendben közöljük, amennyiben még hatályban vannak; a hatályukat vesztett rendelkezések helyén megmondjuk, hogy mely törvény szüntette meg érvényüket és esetleg minő rendelkezések léptek a helyükbe. Viszont nem mellőzhettük az úrbéri és földtehermentesítési m iitparancsok felvételét, melyeket az id. törv. szabályok jogforrás ere jére emeltek és melyek nagyban és egészben ma is érvényben vannak. Az Erdélyre vonatkozó- nyiltparancsoknak pedig csak ama rendelkezéseit közöljük, a melyek a legszorosabb értelemben vett Magyarországra érvényes illető nyiltparancs rendelkezéseitől eltérnek. Az egyes törvények közötti össze'függés feltüntetésére szolgáljanak a következő megjegyzések: A) A magyarországi birtokrendezés kiinduló pontja az a birtokállapot, a melyet az 1836-iki törvényhozás codificált — az országnak korábbi erdélyrészei számára akkor még külön törvényhozás volt s az erdélyi birtokrendezés, mint alább látni fogjuk, a legszorgosabb értelemben vett magyarországitól akkor is külön történt, a mikor az unió földrajzilag és közigazgatásilag is megvalósult és külön történik mind a mai napig. Ez állapította meg a jobbágytelki állományt (1836: V. t.-cz) ; itt keresendő tehát megoldása annak a most is gyakran jelentőséggel biró kérdésnek, vájjon egy bizonyos concrét ingatlan nemesi vagy jobbágyi birtok-e?), a jobbágyokat megillető haszonvételeket (1836. évi VI. t.-cz.), a közbirtokossághoz tartozó birtokosokat illető haszonvételek arányát (1836: XII. t.-cz.) stb. De ezenkivül is tartalmaz az 1836-iki törvényhozás számos oly rendelkezést, mely az uj renddel ugyan érvényét vesztette, de az átmenet teljes megértéséhez, mely átmenet éppen a birtokrendezésben áll, nélkülözhetetlen háttérül szolgál. Így: az 1836: VII. t.-cz. a jobbágyi tartozásokról, az 1836: VIII. t.-cz. az úrbéri kötésekről az 1836: X. t.-cz., a földesúri törvényhatóságról és az úrbéri perről, az 1836: XI. t.-cz. azon közterhekről, melyeket a jobbágyföldeket használó nemesek azon használattól viselni tartoznak; az 1836: XXXIV. t.-cz. az egyházi és minden ily természetű tizedről. Az —1848-iki törvényhozás megszüntette a jobbágyi viszonyt (1848: VIII. t.-cz. a közös teherviselésről) s kimondotta ennek fő elvi következményeit (1848: IX—XV. t.-cz) ; a részletes keresztülvitelt azonban csak az absolut korszakban eszközölték, a mi a