Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

ősiségi nyiltparancs Magyarország részére. <il az öröklésre vonatkoznak, megszüntetvén, ezek helyébe a magyar öröklési elvekkel megegyező, mindazonáltal az ősiség eltörléséről szóló 1818-iki törvényczikkhez idomitott alábbi szabályok léptetnek életbe. 3. §. A királyi adományos és nem adományos, a fi- és leányági javak, és az ebekből származható jogviszonyok közti különbség, ugy a leányi negyed- és hajadoni jog, mint a fiágiság kifolyása, az 1848. 15-ik törvényczikk szellemében megszűntéknek tekintendők. A hitbizományi intézmény azonban, a vele kapcsolatos hajadoni joggal együtt érintetlenül hagyatik. 19. §. Az eddigi osztrák törvények vagy rendeletek alapján keletkezett vagy elenyészett öröklési vagy özvegyi jogok, ugy szintén az 1852. november 29-én kelt ősiségi pátens 5. és 6. §§. értelmében letett eddigi végrendeleteknek hatálya érintetlenül hagyatván, a jelen intézkedéseknek visszaható erejök nincs. Egyébiránt a végrendelkezési és öröklési jog a most érintett pátens 5. és 6. §§-aiban foglalt eseteket kivéve az örökhagyó halálakor fennálló törvények 6zerint Ítélendő meg. 20. §. Az 1852-ik november 29-iki pátens többi részei az országgyűlés intézkedéséig fenmaradnak; azonban mindazon helyein, hol az 1852. szept. 16-án kelt cs. k. igazságügyi miniszteri rendelettel életbe léptetett polgári perrendtartásra vagy más eleijárási rendeletekre hivatkozás történik, az egyidejűleg visszaállitott itt alább következő magyar alaki törvények értendők. 2. 1852. november 29-én kelt cs. nyiltparanos, kiható Magyar-, Horvát- és Tótországra, a Szerb vajdaságra és a temesi bánságra. mely által ezen koronaországokhan a fehvö javakhozi tulajdonjog szerzését és gyakorlását, ezen javak terhelését és elzálogosításai , vala'mint az ősiségét tárgyazó eddigi törvényes rendeletek és intézmények megváltoztatnak. (A közönséges birodalmi törvény- és kormánylapból, 1852: LXX. darab, 427. sz.; kiadatott 1852. decz. 5-én. L. a Magyarországot illető országos törvény és kormánylap III. f. f. )1852.) XXIV. darabjának 212. sz. 487. 1., kiadva 1853. jan. 13. napján.) Mi Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár; Magyar és Csehország, Lombárdia és Velencze, Dalmát-, Horvát-, Tótország-, Galiczia-, Lodomeria és Illiria s Jeruzsálem stb. királya, Ausztria főhercege; Toskátta és Krakkó nagy-