Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

]!»<> Dologjog. mindazt cselekedni, hogy a megvett ingatlan az árverés jogerőre emelkedése előtt is minden kártól megóvassék és ezen jogukkal nem állott ellentétben az árverési feltételek 3. pontjában körülirt, vevőknek azon kötelessége, hogy a megvett ingatlant az árverés jogerőre emelkedésétől feltételes birtokbavétel után tűzkár ellen biztosítani tartoznak. Vevőknek azon mulasztása tehát saját kárukkal jár és azon „easus", hogy a megvett ház az árverés jogerőre emelkedése előtt tüz által elenyésztetett, vevőket terheli és nem szolgálhat indokul, hogy a különben jogerőre emelkedett árverés megsemmisíttessék. — Győri tábla: Helybenhagyja, mert az árverési vevő a miatt, hogy az árverés megtartása után az ingatlan értéke kevesbedett, a vételtől visszalépni nincs jogosítva (91. nov. 17. 1575.). Tekintve, hogy a végrehajtási árverés nem K. János, hanem V. János ellen eszközöltetett és hogy a termények nem a végrehajtást szenvedett fél által lettek előállítva, hanem alperes, mint a végrehajtás által nem érintett és nem értesített harmadik személy által; tekintve, hogy egyedül az árverés által ezen harmadiknak joga az ingatlantól eltávolítható terményekre nem- érintetik, a mint az 1881: LX. t.-cz. 181. §-a is haszonbérlet esetében a haszonbérlőnek jogát csak a gazdasági év befejeztével és igy terményeik betakarítása után szünteti meg; felperes egyedül az alapon, hogy a függő termények az elárverezett ingatlan tartozékai, még ezekhez jogot nem nyert és pedig jelen esetben alperes ellen még azért sem, mert ez az elárverezett ingatlant mint sajátját birta; felperes árverés utján alperest meg nem intette, sőt őt szabadon munkálkodni engedte, ugy, hogy ez a termények előállítására szükséges munkákat még az árverés utján jóhiszemüleg folytatta és minthogy a végrehajtás alperes ellen nem folyt, felperes az árverés által sem szerezhetett jogokat azon terményekre, melyek alperes által lettek előállítva, miért is felperes keresetével elutasítandó volt (90. jan. 1G. 3105/89.). Habár való, hogy alperes 1876. évi ápr. hó 14-én felperesek jogelőde elhalt H. Istvánnak a ránki 17. számú telekjegyzökönyvben foglalt ingatlan birtokát árverésen megvette, ebből még nem következik, hogy ö az ingatlanoknak azonnal tulajdonosává vált és azokat használatba venni jogosítva lett volna, mert e jog az árverési vevőt csak akkor illeti meg, ha az árverés jogerőre emelkedik, s igy arról, hogy a tulajdonjog is az árverési vevőt illeti, többé kétség nem lehet (C. 87. decz. 5482.). A per adataiból kétségtelen, hogy a s.-i telekjegyzökönyvben felvett belső telket, melynek a kereseti 170 négyszögöl terület kiegészítő alkatrészét képezi, alperesek nyilvános birói árverésen vásárolták; ennélfogva ők a kereseti ingatlannak olyan jogszerű tulajdonosai, kik ellen mint harmadik jóhiszemű telekkönyvi jogszerzők ellen, telekkönyvileg fel nem jegyzett igények nem érvényesíthetők és pedig annál kevésbé, mivel a birói árverésen mint birói cselekményen alapuló vételnél a szerzésnek rosszhiszeműsége rendszerint kizárva van. Arra nézve, hogy az árverés tárgyát mely vagyon képezi, egyedül az árverési feltétel irányadó; a vagyon előbbi birtoklása, valamint az árverés alkalmával bárki részéről tett, az árverési jegyzőkönyvbe fel sem vett s az árverési feltételekkel ellenkező kijelentés tehát az árverési vevőre kötelező erővel nem bir: az által pedig, hogy a vevő az ingatlannak csak egy részét veszi birtokba, a többi birtokba nem vett részről lemondottnak már csak azért Bem tekinthető, mivel a jogról való lemondásnak, hogy ez érvényesíthető legyen, világosnak és határozottnak kell lennie (C. 90. febr. 28. 8927/89.). Budapesti tábla: Alperes azon védekezése, hogy a peres felek épületjeiket a jelen állapotban vették meg és hogy alperes épületeinek gerendái felperesnek falába 35—40 éve ott beillesztve vannak, nem vétethetett figyelembe: mert alperes maga beismeri, hogy felperesek épületjüket árverésen és telekkönyvileg szolgalommentesen vásárolták meg, ily helyzetben pedig irányukban a korább megkezdett szolgalom gyakorlata sikerrel ellen nem vethető, stb — C: Helybenhagyja (83. máj. 30. 1233.). Jóllehet a birói árverés ténye rendszerint hivatalos okmánynyal