Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

Dolog jog. A bekebelezés tekintetében általában v. ö. 1885. decz. 15-iki tkvl rend. 59—86. §§.; különösen 63—66. §§.; a bekebelezések kellékei tárgyában, és pedig: eredeti okiratok: 07. §.; az okiratok tartalma: 68. §."; az okiratok jogérvényessége: 69. §.; az okiratok nyelve: 70. §.; ama személy szempontjából, a ki ellen a bekebelezés irányul: 71—76. §§.; a bekebelezés alapjául szolgáló magánokirat kellékei 81—83. §§.; az alapul szolgáló közokirat kellékei: 84—85. §§. a bekebelezés törlése szempontjából: 77—80. §§. Felperes, mint telekkönyvi tulajdonos, a kereset tárgyát képező ingatlannak birtok- és használatba adását törvényszerüleg követelhette és ennek ellenében alperes abbeli védelme, miszerint a kérdéses ingatlanok felperes által az árverés alkalmával alperesnél hagyattak, s felperes egyszersmind átruházási okiratot is igéit kiadni, törvényszerű jogitélet hiányában felperesi kereset akadályul nem szolgálhatott (C. 85. okt. 14. 2997.). Habár kétségtelen, hogy a telekkönyvi tulajdonos tulajdonát képező ingatlannak birtoklását ezen minőségben rendszerint igényelheti, ezen általános szabály alól kivételt képez azon eset, a midőn a birlaló éppen a tulajdonos jogcselekménye alapján van birtokban, ily esetben a puszta tulajdonjog a birtoklás átengedésének követelésére egymagában nem elégséges (C. 88. szept. 12. 5277.). Habár felperes a keresetileg birtokába adatni kért fekvöségre nézve a telekjegyzőkönyvben mint bekebelezett tulajdonos fordul elő, a nyilvánkönyvi tulajdonos pedig a nevén álló ingatlanra vonatkozólag jogezimének kimutatására rendszerint nem kötelezhető; tekintettel mindazonáltal arra, hogy a tanuk vallomása szerint a kérdésben forgó belsőséget az 1860. évi szept. 23. létrejött adásvevési szerződés kelte idejében az eladást eszközlő K. J. és Z. Mária házastársak sem birtokolták, hanem a tanuk vallomása szerint annak tulajdonosai és tettleges birtokosai ugy az érintett szerződést megelözöleg*«valamint azután is alperes jogelődei voltak, tekintettel tavábbá azon körülményre is, hogy felperes az ingatlanokat a belső kertnek kivételével vévén tettleges birtokába, a kereseti fekvőségnek birtokba adását a szerződés keltétől a kereset beadásáig eltelt 24 éven át nem szorgalmazta, ezen ténykörülményekből vont okszerű következtetés mellett bizonyítottnak veendő, hogy felperes a többi fekvőségekkel együtt a kérdésben forgó belső kertet meg nem vásárolta (C. 88. nov. 13. 2031.). Hasonló (22 éves birtoklással): C. 87. ápr. 15. 5701/86.) Minthogy a tulajdonos eltartóztatott sajátját bárkitől visszakövetelheti: alperest helyesen kötelezték az alsóbiróságok arra, hogy a felperes tulajdonát képező ingatlannak birtokában tartott részét felperes birtokába bocsássa annyival is inkább: mert az ingatlan tulajdonosának az tekintetik, ki mint ilyen a nyilvánkönyvbe bejegyezve van és mindaddig, mig a nyilvánkönyvi állapot meg nem változtatik, mire alperes viszonkeresetet sem támasztott, a tulajdonost, az esetnek kivételével, ha a tényleges birtokos birtoklása a tulajdonos tényén alapszik, a tulajdonát képező ingatlannak birtoka is megilleti: ennélfogva az alperesnek az a kifogása, hogy ő a kereseti ingatlant felperesnél előbb megszerezte és hogy arra felperes rosszhiszemüleg nyert nyilványkönyvi tulajdont még ha ezek bizonyítva lennének is. tulajdonjogra vonatkozó viszonkereset hiányában, tekintetbe nem vehető (C. 91. jun. 10. 9062/90.). Miután pedig a telekkönyveknek tárgyát képező ingatlanok szerzésénél, az ideiglenes törv. szabályok 21. §-a szerint alkalmazandó osztr. polg. törvkv. 431. §-a rendelkezéséhez képest az ingatlanoknak tulajdonjoga a tkvi bejegyzés által szereztetik meg. a felek között a vétel, az ingatlanok tulajdonjogának a vevő alp.-re történt bekebelezésével foganatba ment és az alp. az ingatlanoknak az ő birtokába át nem adása miatt a szerződésileg meghatározott vételárat visszatartani és annak fizetését megtagadni csak abban az esetben lehetne jogosítva, ha kiköttetett volna, hogy a vételár megfizetésének a birtokbaadás feltételét képezi. (0. 1896. okt. 7. T. G. 193. sz.)