Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

Növedék (támadt sziget). 177 Az alluvio, avulsio, elhagyott meder és insulta in flumine nata tekintetében Fiume területén az osztr. polg. tkv. 407—413. §-ai érvényesek. Horvát-Szlavonországra nézve v. ö. az 1891. dccz. 31-iki autonóm törvényt a vizjogról. Temesvári törvényszék: Tekintettel tehát, hogv a partnövedék (alluvio) annak tulajdonát képezi, kinek földéhez az'iszapolás folytán rakodik, felperesi községet kérésiével annál inkább elutasitani kellett, mert alperes ezen földterület után a rajta épült malomházak tulajdonosaitól nemcsak malombért, hanem füldbért is húzott, mi által tulajdonjogát ezen földterületre nézve évek hosszú során át és a felperesi községtől nem háborítva tényleg gyakorolta (82. aug. 24. 7041.) — Budapesti tábla: Helybenhagyja. Felperes község a kereseti partnövedékhez, áradványhoz való igényét arra alapítja, hogy ezen áradvány a község beltelki területéhez járulván, mint ennek növedéke felperes községet illeti. A birói szemle által azonban megállapíttatott, hogy a kérdéses áradványnyal szomszédos terület a község tulajdonát nem képezi, hogy azon terület a marosparti vontató-uthoz tartozik, melyen malomházak és kertek léteznek, mely malomházak a tanuk vallomása szerint az 1828—1830. és későbbi években épültek s melyektől az illető birtokosok a földesúrnak malomtaksát, földbért is fizettek: ezen területekhez tehát a községnek igénye nem lehetvén, a növedékhez sem tarthat igényt (84. szept. 24.). — Helybenhagyja: (C. 85. márcz. 30. 142.). Budapesti tábla: A parttulajdonosnak az áradványhoz csak annyiban lehet joga, amennyiben az áradvány a saját parti területének növedéke: mert a folyónak medre változás esetén, az elhagyott mederhez első sorban a károsított parttulajdonosnak van joga a megfelelő kárpótláshoz; ezen eseten kivül pedig rendszerint az elhagyott meder aránylagos megosztásának van helye; mert a jelen esetben a felperesek csak azt a területet követelik, a mely az elhagyott medernek nem az alperes partja mellett (bal part), hanem ama part mellett van, a mely azelőtt az ö tulajdonuk volt és mert kétségtelen lévén az, hogy a Maros folyó medrét változtatván, ezáltal az alperes éppen nem és csakis a felperesek károsodtak, továbbá, mert a peres terület mint áradvány nem az alperes partjához mosódott, az alperes partja még mindig a holt meder által lévén elválasztva a peres területtől; végre pedg, a mennyiben, az egyik szakértő véleménye szerint, a peres terület csekély részben a holt mederbe is bele nyúlik, ez a csekély rész nem haladja át a határt, a mely határig az alperesnek lehetne joga az elhagyott mederből. Mindezeknél fogva nincs az alperesnek a peres területhez sem tulajdoni, sem birtokjogi czime, ellenben a felpereseknek ehhez a területhez való joga a pernek adataival (térképekkel, tanúvallomásokkal és hiteles telekkönyvi másolatokkal) bebizonyítva lévén, az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyni kellett. Azonban ugyanezt az Ítéletet a szűnő haszonra és a kamatára nézve azért kellett megváltoztatni, mert a jóhiszemű birtokos, amilyennek alperes a per adatai szerint tekintendő, az elvont hasznot az ingatlan tulajdonosának megtéríteni nem tartozik, másrészt pedig, minthogy a perindítástól kezdve a jóhiszemű birtokos is a rosszhiszemű birtokossal egyenlő elbánás álá esik, a felperesek részére a szűnő hasznot csak a perindítás napjától lehetett megítélni, a perindítást megelőző időre esedékes haszonra nézve azonban őket keresetükkel elutasítani kellett. A szűnő haszon után járó kamat azért nem volt Ítélhető, mert a felperesek ezt a hasznot mint járulékot követelik, már pedig járulék után nem jár kamat (90. jul. 2. 59.987/89.). — Az a tény ugyan, hogy a peres terület a Maros elhagyott medrének észak felöli szélén és a Maros uj medre között fekszik, de azért közönséges értelemben vett szigetet ma nem képez, mert a Maros B) alatti holt medrét végképp elhagyván, ez a földterület viz által övezve nincs, sem az nincs bizonyítva, hogy ez a peres föld valaha jogi értelemben vett szigetet (insula ih flumine enata) képezett, vagyis, hogy a Maros medrében keletkezett és mint ilyen egy és ugyanazon időben a Maros vize által minden oldalról övedzve lett volna. Az is tény, hogy a felperesek birtoka és az alperes uradalma közt a határt a Maros folyó képezte és hogy az a terület, mely iránt a per foly, akkor, Márkus: Magyar magánjog. II. 12