Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

3 62 Dologjog. h) Elrejtett dolgok megtalálása 0** 395. §. Ha valamely ismeretlen tulajdonosnak elásott, befalazott, vagy máskép elrejtett dolgai találtatnak fel; a bejelentésnek szintúgy, mint a találásnál általában, meg kell történni. A kincsnek ettől való különbözősége tekintetében 1. alább, 0** 398. §. 0** 396. §. Ha a tulajdonos a külső ismertető jelekből, vagy más körülményekből kitudatik, a dolgot kezéhez kell szolgáltatni; de, ha nem képes bebizonyítani, hogy már előbb volt felöle tudomása, a találónak a 391. §. kiszabott leldijt tartozik megfizetni. 0** 397. §. Azon esetben, ha a tulajdonost azonnal ki nem lehet tudni, az elöljáróság a 390—392. §§. rendelete szerint tartozik eljárni. A kincs vagy bitang állatok rovata alá nem eső és a törvényes elévülési idő alatt sem a tulajdonos, sem a találó nem igényelt talált uratlan dolog, pénz vagy értékpapir kezelése és elszámolása körül követendő eljárásról az 1890. évi 58484. sz. alatt kiadott belügyministeri körrendeletben hivatkozott 16601/877'. sz. pénzügyministeri rendelet intézkedik. K. M.-nak az általa talált 2 darab 10 frtos bankjegy kiadandó, mert a fennálló gyakorlat szerint a talált tárgyak, ha a tulajdonos a közhirré tételtől számított egy év és egy nap alatt nem jelentkezik, a találó kérelmére a találónak használat végett azon fenntartással adandók át, hogy ha a törvényes elbirtoklási idő tartama alatt a tulajdonos netán jelentkeznék, és tulajdonjogát az illetékes bíróság előtt igazolná, a találó által a tulajdonosnak visszaszolgáltatandók. (51586/96. sz. B. M. rend.) A talált uratlan ingóságok kezelése és elszámolása tárgyában 1887. évi 16.601. szám alatt kiadott pénzügyministeri körrendelet szövege a következő: A talált uratlan ingóságok kezelése és elszámolása körüli eljárás egyszerűsítése czéljából 1888. évi január hó 1-étöl kezdve a következő rendelkezés lép életbe: a) A törvényes elévülési idő alatt sem a tulajdonos, sem a találó által nem igényelt oly letétek értékesítése és elszámolása iránt, melyek talált uratlan ingóságokból származnak, ha azok becsértéke az 500 forintot meg nem haladja, közvetlenül a m. kir. kincstári jogügyigazgatóság intézkedik. Az 500 forintot meghaladók feletti rendelkezés továbbra is a pénzügyministeriumnak tartatik fenn, ezekre nézve tehát a jogügyigazgatóságnak ezentúl is kötelességévé tétetik, hogy esetröl-esetre felterjesztést tegyen, b) A központi állampénztár es a kir. adóhivatalok mindazon letéteket, melyek mint talált uratlan ingóságok jutottak a kincstár tulajdonába, tekintet nélkül azok értékére, a jogügyigazgatóság egyidejű értesítése mellett, a budapesti állampénztárba (vámpalota) tartoznak beszállítani, mely ezentúl az e nemű letétek kizárólagos kezelésével megbizatik és azokról e czim alatt „Szállítmányi napló a talált uratlan ingóságok értékéről" külön naplót vezetni köteleztetik, c) E napló könyvelése a jogügyigazgatósági számvevő osztály teendőit képezi, d) Minden egyéb szállomány kezelése és elszámolása az eddigi gyakorlatnál marad és a vonatkozó számvevő szolgálat ezentúl is a